126419. lajstromszámú szabadalom • Eljárás halogénnel helyettesített acilaminoszulfonsavak előállítására

Megjelent 1941. évi március hó 1-én. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁ8 SZABADALMI LEIRAS 126419. szám. íV/h/1. (X/h., XlV/e.) osztály. -- G. 8983. alapszám. Eljárás halogénnel helyettesített acilaminoszulfonsavak előállítására. J. Rr

Qeigy A,~G. cég, Basel (Svájc). Pótszabadalom a 124.133. lajstromszámú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja: 1939. évi december hó 29. — Svájci elsőbbsége: 1938. évi december hó 31. A lőrzsszafcadalom olyan eljárást ismertet az aromás és heterociklusos sorozat halogénnel helyettesített acilaminoszármazékainak előállítására, amelynél reakció-5 képes szénsav-, illetve tioszénsavszármazékokal, vagy ilyen vegyületeket képző anyagokai, illetve anyagkeverékeket, melyek szulíonsavgyököket is tartalmazhatnak, a nitrogénatomnál. helyettesíthető 10 hidrogént tartalmazó izo-, illetve heterociklusos aminokkal, illetve aminoszulfonsavakkal cserebomlásba hozunk és a reakciókomponenseket úgy választjuk meg, hogy a végtermékben legalább egy halo-15 génatom legyen, mely végtermék egy szulfonsavgyököt is tartalmazhat. Az aromás és heterociklusos sorozat halogénnel helyettesített arninoszulfonsavainak alkalmazása meghatározott, iparilag 20 hozzáférhető, halogénezett vegyületekhez van kötve, melyek tiszta előállításuk folytán, vagyis a halogénezéssel egyidejűleg keletkező izomerek vagy melléktermékek elkülönítése következtében aránylag drá-25 gák. Ezenkívül a halogénezésnél betartandó, meghatározott helyettesítési szabályszerűségek folytán a választék meglehetősen kicsiny. A nitrogénnél helyettesíthető hidrogént 30 tartalmazó izo-, illetve heterociklusos aminoszulfonsavak közül egyebek közt, mint igen alkalmasak, a halogénezett aminodifeniléterszulfonsavak jönnek tekintetbe. Ezeket például úgy kapjuk, hogy o- vagy p-klórnitrobenzolszulfonsavakat és halo- 35 génfenolokat kondenzálunk, majd redukálunk. Ezeknek a halogénezett amhiodifenüéterszulfojisavaknak előállítása gyakran bizonyos nehézségeket okoz, mert a köz- 40 benső termékekként használt halogénfenoloknak, különösen pedig a magasabb helyettesítésű halogénfenoloknak előállítása nem megy könnyen. Így pl. nem okoz nehézséget tiszta p-klórfenolt és 45 ebből hal ogénn itroben zotszulf onsavakkai kondenzálási termékeket tiszta alakban előállítani. Ezzel szemben igen körülményes kellő tisztaságú 2,4-diklőríenolt előállítani, mert az ipari termékben mindig 50 meglevő járulékos anyagok, nevezetesen p-klórfenol és 2,6-diklórfenol: a forráspontok hasonlósága miatt egészen jól nem különíthetők el. Minthogy az utóbbi anyagok a halogénmtr'obenzolszulfonsavakkai 55 ugyancsak kondenzálódnak, — mégpedig könnyebben, mint a 2,4-diklórfenol -—, a redukálás után, többnyire, halogénezett aminodifeniléterszulfonsavak keverékei jönnek létre többé-kevésbbé jó termelési 60 hányaddal, de ezek a keverékek a szénsav-, illetve tioszénsavszármazékokkal való zavartalan kondenzáláshoz már kevésbbé jók. Ámbár ilyen keverékek számos ipari célra jól használhatók, egyéb célokra egy- 65 ségesebb termékeket kell előnyben részesítenünk. Azt találtuk, hogy egyáltalán nem, vagy nem nagy mértékben halogénezett kész