126309. lajstromszámú szabadalom • Hátréteges szénpapiros

2 -.12 not. nyal létesítendő papiros számára használható kiindulási terméket nem alkot, mert a viaszkréteg jellegzetes tulajdonságai egyrészt annak simasága, másrészt pedig an-5 nak engedékenysége. Ha ugyanis a viaszkrétegbe olyan port viszünk be, melynek egyes részecskéi nem engedékeny anyagból állanak, amilyen pl. a finom kovaföld, úgy azt találjuk, hogy 10 e részecskék a lágy viaszrétegekben nem találnak elégséges tartásra ahhoz, hogy az ekként kezelt hátoldal a szénpapirosnak a szomszédos laphoz képest való elcsúszását kizárja. Ez valószínűleg arra veze-15 tendő vissza, hogy mindegyik részecske, ha azt gyakorlatilag a réteg felületére merőleges vagy azzal párhuzamos irányban igénybe vesszük, a nyomásnak enged és a viaszkrétegnek ugyan kicsiny, azonban 20 mégis elégséges mérvű érzékenysége folytán a nyomásnak kitér. Ezt a kitérést elősegíti főleg az, ha az aránylag engedékeny viaszkréteg vastagsága a hozzáadott részecskék átlagos átmérőjéhez viszonyítva 25 akkora, hogy a töltőanyag e hozzáadott részecskéi a viaszkrétegben teljesen eltűnhetnek. Ezek a hátrányok klórkaucsukrétegek alkalmazásánál nem mutatkoznak. A klórkaucsukréteg mindenekelőtt bizo-30 nyos rugalmassággal és szívóssággal rendelkezik, ami azt eredményezi, hogy a töltőanyag bekebelezett részecskéi oldalról szilárdan körül vannak zárva és oldalirányban csupán rugalmasan, azonban 35 nem maradandóan tolhatók el. Ezenkívül a klórkaucsukréteg igen vékonyra készíthető, pl. kb. 0,001 mm vastagságúra, ami lehetővé teszi, hogy aránylag igen finom szemcséjű anyagok alkalmazása ellenére 40 is igen érdes felületet létesítsünk, mert a töltőanyag e bekebelezett részecskéi a klórkaucsukrétegből mintegy kinyúlnak. Ha az ekként kezelt hátoldalú szénpapiros hátoldalára átütési papirost helye-45 zünk, a két lap között már a gyakorlatilag alkalmazott, igen kis nyomások hatására is igen jelentékeny súrlódás adódik, mely a már előbb elmagyarázott célok elérésére elegendő. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a klórkaucsuk- 50 rétegbe ágyazott töltőanyiagrészecskék minimális rugalmas eltolódások elvégzése közben az átütési papiroslap egyenetlenségeihez jól simulnak, illetve igazodnak. Az előbbiekből következik, hogy kivált- 55 képpen kedvező eredményeket érünk el akkor, ha a töltőanyag részecskéinek átlagos átmérője nagyobb, mint a klórkaucsukréteg átlagos vastagsága. A találmány szerint alkkalmazhatő töltőanyagok, mint 60 pl. a kovaföld, timföld, kréta, litofon, alumíniumcsiszolat, bronzpor, stb., a klórkaucsukkal és az ennek felvitele során alkalmazott oldószerekkel, kiváltképpen a a benzollal szemben teljesen semlegesek, 65 azaz a klórkaucsukoldathoz való adagolásuk következtében változást nem szenvednek, így tehát különösen önmaguk nem oldódnak fel, hanem testi struktúrájuk megtartásával kebeleződnek be a klór- 70 kaucsukrétegbe. Ez a körülmény különösen fontos. A találmány szerinti papiros előállítása úgy történhet, hogy a klórkaucsukot oldjuk és ehhez az oldathoz adjuk a töltő- 75 anyagot, pl. a kovaföldet, lilánfehérei, krétát va^gy effélét, bizonyos arányban, pl. kb. 20—40%-os mennyiségben, majd ezt a keveréket felvisszük a papirosra és azon szárítjuk. Emellett ügyeljünk arra, hogy 80 a klórkaucsukból álló alapanyag mechanikai tulajdonságai egyrészt és a töltőanvag mechanikai tulajdonságai másrészt akként legyenek összehangolva, hogy a súrlódás szándékolt megnövekedése a 85 szükséges mértékben adódjék. Szabadalmi igénypontok: 1. Hátréteges szénpapiros, azzal jellemezve, hogy a hátréteg klórkaucsuk és a felületi súrlódást növelő töltőanyag ke- 90 vérekéből áll. 2. Az 1. igénypont szerinti hátréteges szénpapiros, azzal jellemezve, hogy a töltőanyag részecskéinek átlagos átmérője a klór kaucsukréteg vastagságánál nagyobb. 95 Felelős kiadó: dr. ladoméri SZMERTNIK ISTVÁN m. Vir. szab. bíró. „Jövő" Nyomdaszövetkezet. Budapest, IX., Erkel-u. 17. Tel.: 182-278 — Felelős vezető: Bárányi József.