126288. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy vagy több egymás fölött fekvő, vékony, ellenállóképes rétegnek szilárd testeken való előállítására

Megjelent 1941. évi február hó 15-én. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126288. szám. XVII/e. osztály. — Sch. 5931. alapszám. Eljárás egy vagy több egymás fölött fekvő, vékony, ellenállóképes rétegnelí szilárd testeken való előállítására. Jenaer Glaswerk Schott & öen. gyári cég, Jena. A bejelentés napja: 1940. évi április hó 12. — Németbirodalmi elsőbbsége: 1939. évi május hő 27. Ismeretes, hogy valamely test külső felületén bekövetkező visszaverődés midőn a fénysugarak a levegőből valamely átlátszó testbe hatolnák és valamely átlát-5 látszó testből ismét a levegőbe jutnak, úgy csökkenthető, hogy a /testre olyan anyagnak vékony rétegét visszük fel, melynek fénytörési száma kisebb, mint amilyen az illető testé. Az anyag fénytörési' 10 számának, valamint a réteg vastagságának megválasztásával a visszaverődés teljesen meg is szüntethető. Ismeretes azonkívül, hogy a visszaverődés csökkentésére a testre több vékony réteget viszünk fel és 15 célszerű, ha a rétegeknek fénytörési száma nem kisebb, mint a test fénytörési száma. Az ismeretes eljárásoknak azonban, pl. az a hátrányuk, hogy a rétegek kémiai vagy mechanikai behatásokkal 20 szemben csekély mértékben ellenállóak. A találmány szerint kémiai és mechanikai behatásokkal szemben erős hatású és nagy ellenállású rétegeket kapunk, ha a tárgyra olyan elemek vízszegény, ko-25 csonyaszcrű oxidúidrátját (egyedül vagy egy^b adalékokkal együtt) csapatjuk le, mely vízben nehezen oldódó, kolloidális oxidhidrátokai képes alkotni és pedig az illető tárgynak olyan hőmérsékletre való 30 felhevítése közben, mely legalább 50° C-al alacsonyabb, mint amilyen a tárgynak megpuhulási hőmérséklete. Egyetlen egy oxidhidrát helyett, több oxidhidrát keverékét is használhatjuk. A lecsapatás a 35 legkülönbözőbb módon végezhető. így, pl. az illető oxidhidrátot gőzökből csapathatjuk le, vagy mechanikailag vihetjük fel az oxidhidrátok oldatainak elporlasztásával. Azonkívül a bevonandó tárgy mártás útján, az oldatnak hártyájával is ellátható. 40 Az oxidhidrátokat, ismert módon, sók kémiai bomlása útján állíthatjuk elő, melyekben az illető elemek H4onokat lehasító anyagokkal, savképzőkként szerepelnek, pl. nátriumszilikátoldatok lecsa- 45 patásával sósavval, vagy a kérdéses elemeknek vizet vagy más hidroxidcsoportokat lehasító anyagoknak halogénidákra vagy más ily módon szétbomlasztható vegyületekre (pl. észter) való behatásával. 50 Ha a kapott oxidhidrátokat vízben, vagy szerves folyadékokban kolloidálisan oldjuk fel, akkor a kezelendő tárgyak bemártás, felöntés, ráfecskendezés, stb. inján, az oldószer elpárolgása mellett, ko- 55 csonyaszerűen megmerevedő, többé vagy kevésbbé vastag, több réteggel vonhatók Be. Óvatos melegítéssel a zselék a még .lerögzített oldószertől és hidrátvíztől többé-kevésbbé megszabadulnak és előzetes 60 kísérletek által, számszerűleg megállapítható módon, mechanikailag és kémiailag jól tartós, igen vékony rétegekké zsugorodnak össze. Egyidejűleg fénytörési számuk is változik, úgyhogy a csekélyebb 65 mérvben visszaverődő rétegek pontosabb előállítására végül a hatékony fénytörőszámúk meghatározható. A zselék lerögzített végállapotukat gyakorlati szempontból 250 C°-ot meg nem 70