126271. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamos kisütőedények előállítására

Megjelent 1941. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126271. szám. VII/j. osztály. - L. 8147. alapszám. Eljárás villamos kisütőedények előállítására. C. Lorenz Aktiengesellschaft, Berlin-Tempelhoí. A bejelentés napja:- 1940. évi május hó 25. — Németországi elsőbbsége: 1939. évi május hó 25. Villamos kisütőedények vákuumtartó elzárását általában vagy két edényrésznek összeforrasztása vagy összehegesztése útján foganatosítják, vagy pedig 5 egy szobahőmérsékletnél szilárd és csak magasabb hőfoknál meglágyuló és a tömítési hellyel összekötődő tömítő — vagy záróanyag megömlesztése útján. Mindkét módszer a tömítési hely több-10 kevésbbé nagyfokú felhevítésével jár, mely egyrészt energiát igényel, és másrészt az egész edényre kiterjedvén az elektródarendszert veszélyezteti. Ha a vákuumtartó elzárást előzőleg alakított 15 tömítőanyagnak, pl. egy szigetelő testre ráforrasztott üveglemeznek fémes kisütőedény burájára való forrasztásával foganatosítjuk, úgy az üveglemezt a tulajdonképpeni forrasztási, illetve elzá-20 rási művelet előtt tetemes időveszteség és költség árán fel kell hevíteni átalakulási hőmérsékletére. Az előhevítés és a forrasztás többnyire két különböző, egymásután hatékonnyá váló hőforrás 25 segélyével történik, mely hőforrások az előállítási eljárást bonyolulttá teszik és megdrágítják. Az eg}^ üvegrésszel öszszekötendő elektródatartónak, az úgynevezett tartótestnek előállítása külön 30 munkamenetben alkalmazandó külön berendezést igével, az árambevezetések beforrasztása pedig további időveszteséggel jár. Időbe kerül a kész tartótest lehűtése is, ami azért szüksé-35 ges, mert az elektródarendszert csak az árambevezetések beforrasztása után lehet a tartótestre felszerelni. A tartótestet ezután, az edénybúrába való beforrasztása előtt, újból fel kell lassan melegíteni, nehogy a forrasztáskor meg- 40 repedjen. Az üveg bensőséges, termikus és mechanikai igénybevételnek cllentálló tapadásának eléréséhez azonban szükséges^ hogy az üveggel összeforrasztandó fémrészt az alkalmazott 45 üveg lágyulási hőmérsékletétől függőj bizonyos hőfokra hevítsük, mely még a használatos lágy ólomüveg alkalmazása esetén is legalább 800 C° kell hogy legyen. Ezt a nemkívánatos magas hő- 50 fokot csökkenthetnénk ugyan még lágyabb üvegek alkalmazásával, de ez a tartótest készítését még jobban megnehezítené, mert a szigetelőtestre ráforrasztandó üveglemez annál kevésb- 55 bé hajlamos sík alakjának megőrzésére, minél könnyebben lágyul. Ily lágy üveget más eljárással, pl. sajtolással is nagyon nehéz a tartótestre erősíteni. Bár könnyen lágyuló üvegnek vagy 60 más hasonló tömítőanyagnak a szigetelőtestre és a fémbúrára való forrasztása a hőfok csökkentésének és az evvel járó költségmegtakarításnak szempontjából, de még inkább a forrasztási hely- 65 nek hőmérsékletváltozásokkal szembeni ellentállóképessége tartóssága és termikus igénybevehetősége miatt előnyös, a fentemlített nehézségek határt szabnak az alkalmazandó üveg lágyságának 70