126265. lajstromszámú szabadalom • Kardántengely

Megjelent 1941. évi február hó 15-én. MAGYAR KIfcÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126265. szám. XX/a/2. osztály. — K. 15188. alapszám. Kardántengely. Kattwinkel Hans gyárigazgató, Radebeul. A bejelentés napja: 1940. évi május hó 4. — Németországi elsőbbsége: 1940. évi február hó 10. Köztudomású, hogy főképpen gépjár­rnűyeknél a sebességváltóművet a diffe­renciálművel összekötő csuklóstengely (kardántengely) hosszának változlathaíó-5 nak kell lennie avégett, hogy az a szoká­sosan csuklós kapcsolatként kialakított, tengelyirányban többnyire eltólhatatlan csatlakozások közötti távolságnak menet­közben! változásainál a hajtó és hajlott ten­gelyekhez alkalmazkodhassak. Evégett a csuklóstengelyt általában két egymásba tolt és hosszirányban egymáshoz képest eltol­ható részekből, még pedig többnyire egy tömör tengelydarabból és az ezt befoga­dó hüvelyből készítik, amikor is a for­gató nyomatékot a tengely egymásba tolt mindkét részében kialakított és egymásba illő hornyok és lécek (ékek) viszik át. E kétrészű tengelyek aránylag költsége­sek; nagy hátrányuk ezenfelül az, hogy a gyártásul«: igen nehéz és pedig egy­részt, a lehetőleg könnyű tengelyirányú eltolhatóságoi megengedő játéknak, más­részt a lengelydarabnak a hüvelyben való 25 .kellő szoros, nem kotyogó illesztésének betartása és kellő központosítása iránt tá­masztott követelményeknek egyidejűleg ne­héz megfelelni. Ez igen pontos munkát igényel annál is inkább, mivel gondoskodni 30 kell arról is, hogy az egyik fengelyrésznek lehetőleg valan.ennyi ékhornya a másik tengelyrésznek valamennyi lécét egyenle­tesen és egyformán terhelje, mert ellen­kező esetben rendkívül nagy felületi 35 igénybevételek keletkeznek tekintettel ar-10 15 20 ra, hogy a forgató nyomatékot átvivő többnyire aránylag kicsiny karhoz (sugár­hoz) viszonyítva a terhelés máris igen nagy. E nagy felületi nyomások és az időnkénti lökésszerű igénybevételek foly- 40 tán a kenőanyag a dolgozó felületeken alig marad meg, minekfolytán igen nagy súrlódási ellenállások keletkeznek, melyek a tengelyrészek kölcsönös eltolódását na­gyon megnehezítik. Ezen ellenállások kö- 45 zépnehéz járműveknél könnyen elérnek 1000 kg-os vagy még magasabb értéke­ket is. Mindeme hátrányok a találmánynál oly­módon vannak megszüntetve, hogy az egy- 50 másba kapcsolódó felületi részeket, úgy­mint az egymásba tolható tengelyek ék­hornyai és ékek, mint a manapság szo­kásos kardántengelyek erőt közvetítő (me­nesztő) szerveit sokkal nagyobb működő 55 sugárral alakítjijk ki, amennyiben azok a tengely kerületén túlmenően az egyik tengelyrész kibővítésében vannak elren­dezve és emellett még c felületrészek 'egyik csoportja a hozzá tartozó menesztőkkei (forgást közvetítő szervekkel) szemben fe­lületük egész terjedelmében rugalmasan vannak megtámasztva. A tengely darabo­kat emellett kölcsönöseri hosszan egymás­ba illeszteti sima hengeres részekkel köz­pontosítjuk, melyek egymáshoz képest elfordulhatnak, valamint egymáshoz ké­pest elegendően nagy tengelyirányú eltoló­dást végezhetnek. A menesztők (forgást közvetítő szervek) 7 ° 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom