126200. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxikatódáknak fecskendezéssel való előállítására

Megjelent 1941. évi február hó 1-en. MAGTAB KIBALYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126200. szám. VH/d. osztály. — I. 3586. alapszám. Eljárás oxidkatódáfenak fecskendezéssel való előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. cég, Újpest. Bejelentés napja; 1935. évi június hó 5. A találmány eljárás villamos kisütőcsövekhez való oxikatódáknak, mégpedig az úgynevezett »fecskendezett kent katódáknak« előállítására és célja az 5 ilyen katódáknak, illetve a velük felszerelt csöveknek, főleg rádióvételre való erősítőcsöveknek, tökéletesítése. Oxidkatódákat fecskendezési eljárással mindeddig úgy készítettek, hogy a io felhevítéssel oxiddá átalakítandó alkálivagy földalkálivegyületeket, rendszerint karbonátokat, finom eloszlásban alkalmas hordozóval, pl. szerves oldószerben oldott szerves ragasztószerrel 15 szuszpenzióvá alakították és ezt szórópisztollyal vagy permetezéssel vitték fel a fémmagtestre. A szuszpenzió oldószertartalmát és a felvitel módját úgy választották meg, hogy a szuszpenzió 20 a magtesten, pl. közvetett fűtésű katódák nikkelcsövecskéjén, azonnal vagy perceken belül megdermedve, rajta oly bevonatot alkotott, melyet minden utókezelés nélkül a magtestnek a már eva-25 kuált csőben való felhevítésével alakítottak át oxiddá és azután formáltak. Azt tapasztaltuk, hogy az ilyen katódával ellátott csöveknek igen gyakran két káros tulajdonságuk volt Ezek 30 egyike az volt, hogy a cső vételkor »recsegett«, azaz kellemetlen, szabálytalan hangokat adott a hangszóróban, másika pedig az, hogy a katódáról a bevonat egy része a gyártás folyamán lehullt. 35 Ez rendszerint akkor következett be, mikor a fűtetlen katódájú cső rácsa és katódája közé az esetleges átvezetések átégetése és szigetelésvizsgálat céljából magas (1000—2000 Volt) feszültséget kapcsoltunk és gyakran szikrázás 4« és átütés közben ment végbe. Az előbbi jelenség a csövek használhatósága, az utóbbi pedig emissziója és élettartama szempontjából lévén káros, azokat vizsgálat tárgyává téve, megállapítottuk, 4$ hogy okuk a katóda bevonatának egyenlőtlen, rücskös felületében és laza szerkezetében rejlik. A találmány szerint katódamagtesteken sima felületű és tömör szerkezetű 50> bevonatokat fecskendezéssel úgy állítunk elő, hogy a bevonat felvitelének és a magtesten való rögzítésének munkaműveleteit egymástól szétválasztva, a magtesten először nedvessége folytán 55-sima felületűvé szétfolyó bevonatot készítünk és ezt azután szobahőmérséklet fölötti de 200 C° alatti, előnyösen 60-80 C° körüli, hőmérsékleten rászárítjuk. Az első bevonat készítésének mű- 60» veletét is kettéosztjuk, amennyiben először egy gyorsan megdermedő, rücskös bevonatot készítünk, az eddig szokásos módon, azután erre permetezünk vagy fecskendezünk rá egy olyan ned- hs ves bevonatot, mely az előbbi bevonat közeit kitöltve, sima és egyenletes felületet ad, és, ezt szárítjuk rá a magtestre. Ez az eljárási mód azért előnyös, mert a rögtön megdermedő be- i&