126197. lajstromszámú szabadalom • Gyújtózsinor és eljárás előállítására

1261Ä7. 3 lásnál a fonal vezetésére bevágásai vannak és amely olyan szűk, hogy a fonalak már a készülő zsinórra való feltekercselésük alkalmával aljazatukba mélyen besaj tolód-5 nak. Minél több papírburkolata van a lőpor­tömlőnek és minél tömörebb a papír­anyag, annál tömörebbnek kell magának a lőportöltésnek lennie és annál szoro-10 sabban kell a belső papírburkolatnak a lőportöltéshez hozzáfeküdnie. Üregeket és nagyobb likacsokat el kell kerülnünk. Egyes szakembereknek nem rokonszenves papírnak a lőportömlő előállítására való 15 felhasználása, aminek az lehet az oka, hogy a papírtömlő nem olyan könnyen simul hozzá a szemcsés töltéshez, mint a vastag jutafonalakból készült lőportömlő lágy párnája. Ezzel a körülménnyel azon-20 ban számot vethetünk olykép, hogy eléggé finom szemcséjű lőport vagy fekete lőpor­hoz hasonló égési anyagokat használunk, melyeknél az egymással reakcióba lépő alkatrészek nem voltak olyan előkezel és-25 nek alávetve, amely kemény keverékszem­csék képződésére vezetne. Egyébként is a találmány szerinti szerkezeti kialakítás elősegíti a pap ír burkolatnak a lőportöl­téshez való szoros hozzáfekvését. 30 A találmány szerinti hullámos szerkezet az eddiginél jóval több papírnak és így jóval kevesebb fonalnak a köpeny elké­szítéséhez való felhasználását teszi lehe­tővé. Ezzel azonban nem jár együtt minő-35 ségi rosszabbodás, sőt a fonalmegtakarí1 tás mellett még műszaki előnyök is elér­hetők. Ha ugyanis a papírburkolatok kö­zött vékony fonalakat rendezünk el és/ vagy a fonaltekervényeket nagyobb héza-40 gokkal alkalmazzuk, akkor ezzel kétféle hatást érünk el. Elsősorban a külső —e—, illetve —g— fonalaknak a besajtolásával a külső —d— papírburkolat helyenként nagyon közel kerül a lőportöltéshez, ami 45 a gyújtózsinór leégése alkalmával ép e besajtolt papírburkolatrészek (a hullám­völgyek) gyorsított elszenesedéséhez vezel, míg a lőportöltés középtengelyétől távo­labbi papírburkolatrészeket (a. hullámhe-50 gyeket) a tűz csak később és gyengébben támadja meg. Másodsorban a külső fona­laknak a papírburkolatok közé való be­sajtolásával, különösen ha ott csak vé­kony és/vagy széles nyomtávval elrende-55 zett fonalak vannak, keskeny csatornák labirintusa keletkezik, mely csatornákat a fonalak és a mellettük maradó keskeny ré­sek alkotják. A rajzon e csatornákat —í— vei jelöltük. E csatornák a valóságban alig láthatók ugyan, azonban mégis meg- 60 vannak, mert a fonal és a két papírbur­kolat közötti sarokban a papírburkolatok nem fekhetnek fel egymásra légzáróan. A papírburkolatok a gyújtózsinór leégése közben nem égnek el tökéletesen, hanem 65 elszenesednek és a csatornák az elszene­sedett burkolatok között is fennmaradnak. A találmány célszerű kiviteli alakjainál az összes fonaltekervényeket széles nyom­távval rendezzük el. A gyújtózsinór belső 70 köpenyövét e kiviteli alakoknál több pa­pírburkolat alkotja, melyek közül a belső a lőportöltéshez hozzáfekszik és amelyek között a fonalak rács- vagy hálószerűén úgy vannak elrendezve, hogy a papírbur- 75 kólátok a fonalak között egymást érintik. Fonalak helyett- aránylag keskeny csíkokat is használhatunk. Az érintkezési helyeknek és a fonalak­nak más és más a rendeltetésük. Az érint- 80 kezesi helyeké az, hogy jó hővezető he­lyeket képezzenek és az égő lőportól a szi­getelőmasszatartalmú külső köpenyövhöz való gyors hőleadást biztosítsák. A fona­laknak vagy csíkoknak pedig lényegileg 85 kettős a rendeltetésük, mégpedig először is az, hogy a lőportömlőfalat rácsszerűen jó hővezető és rossz hővezető helyekre osszák fel és másodszor, hogy a papír­burkolatok között végigvezető kapilláris- 90 szerű —i— üreges tereket tartsanak nyitva. Az érintkezési helyeken, ahol tehát két papírréteg közvetlenül egymáshoz fekszik hozzá, a hővezetőképesség természetszerű­leg jobb, mint azokon a helyeken, ahol 95 a papírrétegek között fonalak vannak be­ágyazva. Azokat a helyeket, ahol a lőpor­tömlőt csupán többszörös, egymáson fekvő papírréteg alkotja, tehát a jobb hővezető helyeket, rács- vagy hálószerűén közöltük 100 fekvő, rosszabb hővezető keskeny övek választják el egymástól. A lőportömlőfalban elrendezett rács­vagy hálószerű fonalbetétekkel és a lőpor­tömlőnek ezek segítségével számos jó hő- 105 vezető, rosszabb hővezető helyekkel vál­takozó helyre való felosztásával elérjük, hogy a töltés leégésénél a külső impreg­nálómasszát tartalmazó —h— köpenyövre v.aló hőbehatás gyorsan, számos kister je- 110 delmű helyen veszi kezdetét, míg a szom­szédos helyeken csak röviddel később kö­vetkezik be. Ezzel a »feltárást«, vagyis a külső köpenyövnek az impregnálómassza megolvadása vagy másnemű megváltozása 115 következtében gázátbocsátóvá alakulását térbelileg és időbelileg és megnyújtjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom