126147. lajstromszámú szabadalom • Edényemelő

Megjelent 1941'. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI B1RÓSÁÖ SZABADALMI LEIRAS 126147. szám. XVHI/a. osztály. — R. 7437. alapszám. Edényemelő. Röckel János fényképész, Budapest. A bejelentés napja: 1936. évi március hó 2&. Közismert dolog, hogy a tűzhelyen az átmelegedett vagy forró főzőedényeknek to­vamozdítása rendszerint azzal jár, hogy a szakács megégeti a kezét. Az eddigi szo-5 kás az volt, hogy a forró edény füleit ronggyal vagy más szigetelővel fogták meg. Ez sem nyújt biztos védelmet, mert a . rongy maga is gyakran lángot fogott, de ettől eltekintve sem lehet higiénikusnak 10 mondani a rongy használatát, hiszen rö­vid használat után is sokféle anyag hal­mozódik fel benne, gyorsan szennyeződik és piszkolódik. A rongy emellett nem óvja az ujjakat a lángtól, sem a tűzhely piro-15 san izzó vasfedőlapjából kiáradó forró gőztől. A találmány oly edényem elő, mely le­hetővé teszi a meleg edény főzésközbeni ide-oda tolását a tűzhelyen és annak a 20 tűzhelyről való leemelését is. Az új esz­köz a következő fontos előnyöket nyújtja: Igen könnyen illeszthető a meleg edény fülére. Ha az emelő a meleg edény fülére van 25 illesztve, az edény, tartalmával együtt, 'könnyen ide-oda tolható a tűzhely fedő­lapján és onnan könnyen le is emelhető. Főzés közben a szakács keze, a mos­tani gyakorlattal szemben, jóval nagyobb 30 távolságban marad a forró fűtőtesttől, a főzőedény mellett esetleg feltörő lángtól, az edényből kiáramló gőztől, valamint az esetleg kifröccsenő ételtől, pl. forró zsír­tól úgy, hogy sokkal kisebb az a veszély. 35 hogy égési sebet szenved. A találmány példaképem kiviteli alak­ját az idezárt rajz szemlélteti. Az I. ábra a találmány szerinti edénye­melő egyik kiviteli alakjának felülnézete, vízszintes füleslábas számára. A 40 II. ábra ugyanannak oldalnézete. A III. ábra távlati kép a találmány sze­rinti edényemelővel felemelt lábasról, a IV. ábra oldalnézetben, az V. ábra szintén oldalnézetben mutat 1— 45 1 kiviteli alakot oldalfüles lábasok szá­mára. Az emelő szabad végén, a hőtől szige­telt, nyélszerű (D) fogantyú van, melyre kétoldalt erős és rugalmas acélból (B) 50 fémvilla van a (D) fogantyú yájataiba erősítve. A (B) fémvilla két elhajlított (A— Aj) vége olyan alakú, hogy jobbra és bal­ra elnyúló két nyelvként hat. Ezt a ru­galmas (B) villát az ágai közé illesztett 55 (C) acélrugó szétnyomni törekszik és ha a szakács főzés közben az edényt el akar­ja mozdítani a tűzhelyen vagy azt fel akarja onnan emelni, csak az emelő kél (A—Aj) nyelvet kell kissé összeszorítani 60 és az edény (E) fülébe akasztani, miveí a két (A—Aj) nyelv, a beillesztés után, a (G) rugó hatása folytán, újra szétfeszül és az emelő most már oly erősen van az edényre helyezve, hogy körülbelül vízszín- 65 tes irányban eláll az edény (B) fülétől és ha a szakács az edényt tartalmával együtt felemeli, úgy az emelő az edény falához szorul s azt erősen tartja. Eme­lés közben az emelő annál erősebben van 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom