126122. lajstromszámú szabadalom • Csillapító tekercselés villamos gépek gyorsanjáró rotorjaihoz

Megjelent 1941. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126122. szám. VH/g. szám. — S. 18122. alapszám. Csillapítóteker cseles villamos gépek gyorsan járó rotorjaihoz akcióvá Spolecnost drive Skodovy Závody v PIzni, Prága. A bejelentés napja: 1935. évi október hó 18.* Villamos gépek gyorsan járó rotor­jait rendesen olyan módon kivitelezik, hogy a horonyékeket a rotorok végein vörösrézből való közbenső gyűrű és 5 a tekercselésfejeket összetartó kötés rö­vidzárj a. A szorítókötés rendeltetése, hogy az ék és közbenső gyűrű közötti jó érintkezéshez szükséges nyomásról gondoskodjék. Az 1. és 2. ábrák ezt io az ismert kivitelt szemléltetik. Az (1) ékek végei a fogazással együtt a rótor­átmérőnél kisebb átmérőre vannak le­esztergálva és azokat a (3) kötés, eset­leg a (4) vörösrézgyűrűn át, az ellen -15 állás csökkentése céljából rövidzárja. Az (1) ékek alatt az ékektől és kötések­től megfelelően elszigetelt (5) teker­cselés van. Ennél a megoldásnál ugyan az ék a megfelelő rótorhoronyban szi-20 lárdan ül, azonban üzem közben az ékek és kötések közötti érintkezés meg­lazul, ezzel az érintkezési ellenállás megnövekszik és ennek következtében az ék odasül és időelőtt tönkremegy. 25 Ennél az elrendezésnél különösen előnytelen az, hogy a kötés mind az (1) ékeken, mind "a rotor (2) íoga­zásán felfekszik. Minthogy a (2) fogak sokkal szilárdabbak, a (3) kötéseket 30 ugyan mindig szilárdan lehet a fogakon ágyazni, azonban az (1) ékeken nem lehet az ágyazás ugyanolyan jó, mint­hogy ezek más anyagból készültek és másképpen melegszenek fel, mint a 35 fogazás. A találmány szerint az eddigi kivi­telek hátrányát azzal küszöböljük ki, hogy a kötés csak megfelelően kiala­kított ékeken van ágyazva, melyek vi­szont a szilárd rótorfogakra támasz- 40 kodnak. Ezt az új kivitelt a 2—7. áb­rák szemléltetik. Ebben az esetben az (1) ékek végeiken kiszélesednek és a túlnyúló (6) részek (5. ábra) a (2) fogakhoz simulnak és kis (7) héza- 45 gok kivételével (4. és 5. ábrák) henge­res felületet alkotnak, melyen a (3) kötés felfekszik. A hengeres felület és a (3) kötés közé esetleg (4) vörösréz­gyűrűt (3. ábra) iktathatunk. Ilyen ki- 50 vitellel egyrészt a (3) kötés és az (1) ékek közötti érintkezési felületet nö­veljük, másrészt pedig az érintkezési nyomást jól biztosítjuk, mert az (1) ékek érintkező részei a (3) kötés és 55 a (2) fogak között szilárdan feksze­nek. Hogy az ékek a rotor felmele­gedésekor jól dolgozhassanak, ezeket a (8) kiterjedési hézag (5. ábra) ékei­nek végeitől megfelelő távolságra ren- 60 dezzük el. Ezek a kiterjedési hézagok az (5) csillapítótekercselés vezetőképes­ségét semmiképpen sem befolyásolják károsan, minthogy az (1) ékek és a (2) fogak közötti érintkezési felület a 65 (8) kiterjedési hézagok környékén igen nagy és jó érintkezést biztosít. A 4. ábra a 3. ábrán levő (s) nyíl irá­nyában vett nézetet mutat, azonban kö­tés nélkül. 70 * Ez a nap az 5930/1939. M. E. sz. rendelet 2. §-a érielmében a volt cseh-szlovák szabadalmi hivatalnál annak idején tett bejelentés napja. Csehszlovák szabadalom száma: 61211.

Next

/
Oldalképek
Tartalom