126034. lajstromszámú szabadalom • Oltófolyadékos villamos kapcsoló

Megjelent 1941. évi január hó 16-án. MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126034. szám. VH/g. osztály. — Sch. 5749. alapszám. Oltófolyadékos villamos kapcsoló, Schiele Industriewerke cég, tulajdonos Schiele Franz. Hornberg, Schwarzwaldbahn, (Németország) A bejelentés napja: 1939. évi március hó 3. Németországi elsőbbsége: 1938. március 4. Az elektromágneses úton, működtetett, például a vezérelt kapcsolók módjára ki­alakított, kapcsolók, mozgatható kapcsoló­darabjait a kapcsolómágnesek a bekapcso-5 láskor nagy sebességgel rántják a helyt­álló ellenkapcsolódarabokhoz. A mozgat­ható kapcsolódaraboknak a helytálló kap­csolódarabokra való felcsapódása követ­keztében a mozgatható kapcsolódarabok 10 rezgésbe jönnek, ami az átmeneti ellen­állás időleges ingadozásait idézi elő, azaz időleges áramingadozásokat hoz létre. Eze­ket a bekapcsoláskor fellépő jelenségeket felcsapódási ütéseknek nevezhetjük. Isme-15 rétes, hogy a bekapcsoló mozgás lassítá­sára és ezáltal a felcsapódási ütések meg­akadályozására dugattyús hengerszerkeze­teket alkalmaznak. Az ilyenfajtájú ismert csillapítóberendezéseknek azonban hátra -20 nyuk, hogy bonyolultak és drágák. A találmány az említett fajtájú csilla­pítóberendezéssel ellátott, oltófolyadékos kapcsoló, például olajkapcsoló, mely az eddigi hasonló kapcsolóknál egyszerűbb, 25 illetőleg olcsóbb. A találmány szerinti kap­csoló lényege az, hogy egy vagy több szer­kezeti része, amely a be- és kikapcsolás­kor önmagával párhuzamosan elmozduló kapcsolóhíddal együtt, a kapcsolót és az 30 oltófolyadékot tartalmazó tartány falai irá­nyában mozdul el, úgy van kialakítva, hogy a tartány keresztmetszetének alakjá­hoz illik, és így a csillapító henger szere­pét játszó tartányban csillapítódugattyú-35 ként működjék. Az olajjal vagy valamely más oltófolya­dékkal töltött tartányban levő, önmaguk­kal párhuzamosan elmozgatható kapcsolőr­híddal ellátóit ismert kapcsolóknál a kap­csolóhídakkal összekötött szerkezeti részek 40 természetesen szintén bizonyos csillapítást idéznek elő, ez azonban oly kicsi, hogy a szóbanforgó esetben egészen elhanyagol­ható. Ismeretesek olyan kapcsolók is, ame­lyeknek az oltófolyadékban elhelyezett, a 45 mozgatható kapcsolódarabokat működtető billenőhorgonyuk van, amelynek a vele együttmozgó szerkezeti részekkel együtt az oltófolyadékkal szemben nagyobb ellen­állása van, mint az önmagával párhuza- 50 mosan elmozduló horgonnyal vagy hason­ló módon elmozduló kapcsolóhidakkal el­látott, használatos kapcsolók esetében. A billenőhorgonyos ismert kapcsolók azon­ban úgy voltak kialakítva, hogy felcsapó-55 dási ütések ezeknél is felléptek. Minden további nélkül világos, hogy csillapítóré­szeknek a mozgatható kapcsolódarabok­kal való összeszerelése különös jelentőségű abban az esetben, ha a mozgatható kap- 60 csolódarabok és mozgatóhorgonyuk önma­gukkal párhuzamosan mozdulnak el, és ha a csillapítórészek úgy vannak kiala­kítva, hogy oly csillapítódugattyút al­kossanak, melynek csillapítőhengere a kap- 65 csolót és az oltófolyadékot felvevő tar­tány. A kapcsoló irymódon történő kialakí­tása esetében nemcsak hog}' egyszerű mó­don kiküszöbölhetjük a felcsapódási ülé­seket, hanem ezenkívül a kikapcsolási 70 fényív jobb eloltását is elérjük, ami szin­tén előnyös. A kikapcsoláskor ugyanis a kapcsolóhídhoz képest lényegében szim­metrikus két oltófolyadékáramlás keletke­zik, amelyek mindegyike a kapcsolóhíd 75 két kapcsolási helye és az ezekkel együtt­működő, helytálló kapcsolődarabok kö­zötti térbe irányul, A találmány egy to-

Next

/
Oldalképek
Tartalom