125853. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fúróiszap viszkozitásának csökkentésére

4 L%&8&3. az aquagel-típusú bentonit-agyagokból, vagy eft étekből. Ezek az agyagok tartal­mazhatnak nehezítőanyagokat, mint ba­ritokat, vasoxidot, ólomgiétet, vagy ter-3 mészetes palákat, vagy más ásványi anyagot, amelyet az iszap a i'Úrási mű­veletek során leiszed. A komplex ioszlát­oxid-anyag csökkenti a kovaiöid és víz^ továbbá a baritok és víz keverékének 10 viszkozitását». A kezelés rendszerint úgy történik, hogy a komplex íoszfát-oxid-anyag vizes oldatait adjuk az iszaphoz, amikor ez a föld felszínen levő árokban a kút kering-15 tetőrendszerébe folyik. Ezt a megoldást előnyben részesítjük, mert ámbár ezek az üvegféleségek vízben oldhatók, oldási sebességük kicsiny és néha több órára lehet szükség, hogy 5%-os oldatot kap 20 junk. Éppen tZárt kívánatos, hogy előre elkészített oldatokat használjunk. Az anyag azonban szilárd alakban is beada­golható, vagy pedig az anyagot az iszap­hoz való adagolását megelőzően az agya-25 gokkal, vagy a nehezítöanyagokkal ke­verhetjük össze. Kiváltképpen előnyös, ha az iszaphoz a komplex aJkáliloszlál­oxid-anyag kis súlyszázalékát adjuk. Az iszaphoz a komplexumból nyomoknak 3Q meglelelő mennyiségektől 5 súlyszáza­lékig terjedő mennyiséget kívánunk hozzáadni. A következőkben példákat adunk meg arra, hogy ezek a vegyületek fúróiszap S5 viszkozitásának redukálására miként használhatók. Ezekben a példákban a viszkozitás egysége, ha ezt nem centipoi­sokban (cp) adjuk meg, az a hajtósű.y, melyre grammokban szükség van, hogy az -i0 a Stormer-féle viszkoziméterben percen­kénti 600 fordulatnak megfelelő sebes­séget tartson fenn. Ez a hajtósúly a visz­kozitás mértéke és az összehasonlítás alapja. 43 1. példa: Sziliciumdioxidet előállítunk azzal, hogy vízzel, vagy más közömbös hígító­szerrel, hígított sósavhoz etilszilkátot (C2 H 5 ) 4 Si0 4 adunk, a folyadékot dekan-50 táljuk és a maradékot meggyújtjuk. Nátrium-hexametafoszfátot megömlesz­tünk egy vörösmelegen tartott tégelyben és a sziliciumdioxidot fokozatosan hozzá­adjuk. Miután a sziliciumdioxid feloldó-53 dott, a tégelyt, miközben még vörös­meleg, vízbe mártjuk. Áttetsző ü.veg ke­letkezik, mely vízben oldódik és meg­felelő vízmennyiség esetén 5—10%-ös oldatot ad. A sziliciumdioxid sűílya e példában a go hexametaíoszlát súlyának kb. 5—10%-a volt. A sziíiciumüioxul egyénért ék-súiyá fosztatta! feltehetően 5 es 10% között van. A fölös mennyiségben alkalmazott sziliciumdioxid a vízben nem oldódik ós- <;-, az omledéktói elkülöníthető, ha azt víz­ben oldjuk. A kísérlethez használt, a Texas-i Gal­veston megyében levő Dickinson-mezöről származó iszap mintája percenkénti 600 71) lordulatnál 3/cp. eredeti viszkozitással rendelkezett. Ha ezt a mintát.az iszap 200 cm3 -ére számítva a komplex foszíát-SiOa -anyag o%-os oldatának 1 cm s -ével kezeljük, a viszkozitás a percenkénti 600 -5 fordulatnál 14 cp-re csökken. Ezt a min­tát ezután 42 órán át 82 C° hőmérsék­letre hevítettük és ennek az időnek a végén a viszkozitás percenkénti 600 lor­dulatnál 17 cp. volt. Hogy ennek az iH() anyagnak a kiválóbb voltat mutassuk azokkal a korábbi szerekkel szemben, amelyeket ugyané célra használtak, a ientemlíietí Dickinson-iszap mintáját nátrium-hexametaloszlát 5%-os oldata- xr> val kezeltük, még pedig oly koncentráció­val, amelynél az említett szerből 200 cm0 iszapra 1 cm3 jutott. E minta viszko­zitása a már említett 31 cp-ról 19 cp-re csökkent. Ha ezt a mintár 42 órán ke- po resztül 82 C° hőmérsékletre hevítettük, a viszkozitás 31 cp-re növekedett; A gélszilárdság csökkenésének ezekkel a reagensekkel elérhető példáiként a következőt adhatjuk meg: 9-A gélszilárdságot ügy állapítottuk meg, hogy az iszapok viszkozitását különböző nyírási sebességekre mértük, pl. 50, 100, 200, 300, 400, 500 és 600 percenkénti fordulatokkal. Azáltal, hogy a nyírási ion sebességeket a hajtóerők lüggvényébétí felvisszük és az így kapott görbét a nulla nyírási sebességre extrapoláljuk, olyan görbét kapunk, mely a hajtóerőt jel­képező vonalat a nullától eltérő ponton 105 metszi. Ezt az értéket nevezik az iszap nyúlási határának és ez állapítja meg azt az erőt, mely szükséges a gélesedés le­győzésére. A Texas-i Jefferson megye Amelia-mezejéből származó, kezeletlen tio iszap mintájánál azt találtuk, hogy ennék nyŰlási határa 53 g. Miután ezt az iszap­mintát e minta 200 cm3-ére számítva a komplex szilika-foszfát 5%-os oldatának

Next

/
Oldalképek
Tartalom