125853. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fúróiszap viszkozitásának csökkentésére
4 L%&8&3. az aquagel-típusú bentonit-agyagokból, vagy eft étekből. Ezek az agyagok tartalmazhatnak nehezítőanyagokat, mint baritokat, vasoxidot, ólomgiétet, vagy ter-3 mészetes palákat, vagy más ásványi anyagot, amelyet az iszap a i'Úrási műveletek során leiszed. A komplex ioszlátoxid-anyag csökkenti a kovaiöid és víz^ továbbá a baritok és víz keverékének 10 viszkozitását». A kezelés rendszerint úgy történik, hogy a komplex íoszfát-oxid-anyag vizes oldatait adjuk az iszaphoz, amikor ez a föld felszínen levő árokban a kút kering-15 tetőrendszerébe folyik. Ezt a megoldást előnyben részesítjük, mert ámbár ezek az üvegféleségek vízben oldhatók, oldási sebességük kicsiny és néha több órára lehet szükség, hogy 5%-os oldatot kap 20 junk. Éppen tZárt kívánatos, hogy előre elkészített oldatokat használjunk. Az anyag azonban szilárd alakban is beadagolható, vagy pedig az anyagot az iszaphoz való adagolását megelőzően az agya-25 gokkal, vagy a nehezítöanyagokkal keverhetjük össze. Kiváltképpen előnyös, ha az iszaphoz a komplex aJkáliloszláloxid-anyag kis súlyszázalékát adjuk. Az iszaphoz a komplexumból nyomoknak 3Q meglelelő mennyiségektől 5 súlyszázalékig terjedő mennyiséget kívánunk hozzáadni. A következőkben példákat adunk meg arra, hogy ezek a vegyületek fúróiszap S5 viszkozitásának redukálására miként használhatók. Ezekben a példákban a viszkozitás egysége, ha ezt nem centipoisokban (cp) adjuk meg, az a hajtósű.y, melyre grammokban szükség van, hogy az -i0 a Stormer-féle viszkoziméterben percenkénti 600 fordulatnak megfelelő sebességet tartson fenn. Ez a hajtósúly a viszkozitás mértéke és az összehasonlítás alapja. 43 1. példa: Sziliciumdioxidet előállítunk azzal, hogy vízzel, vagy más közömbös hígítószerrel, hígított sósavhoz etilszilkátot (C2 H 5 ) 4 Si0 4 adunk, a folyadékot dekan-50 táljuk és a maradékot meggyújtjuk. Nátrium-hexametafoszfátot megömlesztünk egy vörösmelegen tartott tégelyben és a sziliciumdioxidot fokozatosan hozzáadjuk. Miután a sziliciumdioxid feloldó-53 dott, a tégelyt, miközben még vörösmeleg, vízbe mártjuk. Áttetsző ü.veg keletkezik, mely vízben oldódik és megfelelő vízmennyiség esetén 5—10%-ös oldatot ad. A sziliciumdioxid sűílya e példában a go hexametaíoszlát súlyának kb. 5—10%-a volt. A sziíiciumüioxul egyénért ék-súiyá fosztatta! feltehetően 5 es 10% között van. A fölös mennyiségben alkalmazott sziliciumdioxid a vízben nem oldódik ós- <;-, az omledéktói elkülöníthető, ha azt vízben oldjuk. A kísérlethez használt, a Texas-i Galveston megyében levő Dickinson-mezöről származó iszap mintája percenkénti 600 71) lordulatnál 3/cp. eredeti viszkozitással rendelkezett. Ha ezt a mintát.az iszap 200 cm3 -ére számítva a komplex foszíát-SiOa -anyag o%-os oldatának 1 cm s -ével kezeljük, a viszkozitás a percenkénti 600 -5 fordulatnál 14 cp-re csökken. Ezt a mintát ezután 42 órán át 82 C° hőmérsékletre hevítettük és ennek az időnek a végén a viszkozitás percenkénti 600 lordulatnál 17 cp. volt. Hogy ennek az iH() anyagnak a kiválóbb voltat mutassuk azokkal a korábbi szerekkel szemben, amelyeket ugyané célra használtak, a ientemlíietí Dickinson-iszap mintáját nátrium-hexametaloszlát 5%-os oldata- xr> val kezeltük, még pedig oly koncentrációval, amelynél az említett szerből 200 cm0 iszapra 1 cm3 jutott. E minta viszkozitása a már említett 31 cp-ról 19 cp-re csökkent. Ha ezt a mintár 42 órán ke- po resztül 82 C° hőmérsékletre hevítettük, a viszkozitás 31 cp-re növekedett; A gélszilárdság csökkenésének ezekkel a reagensekkel elérhető példáiként a következőt adhatjuk meg: 9-A gélszilárdságot ügy állapítottuk meg, hogy az iszapok viszkozitását különböző nyírási sebességekre mértük, pl. 50, 100, 200, 300, 400, 500 és 600 percenkénti fordulatokkal. Azáltal, hogy a nyírási ion sebességeket a hajtóerők lüggvényébétí felvisszük és az így kapott görbét a nulla nyírási sebességre extrapoláljuk, olyan görbét kapunk, mely a hajtóerőt jelképező vonalat a nullától eltérő ponton 105 metszi. Ezt az értéket nevezik az iszap nyúlási határának és ez állapítja meg azt az erőt, mely szükséges a gélesedés legyőzésére. A Texas-i Jefferson megye Amelia-mezejéből származó, kezeletlen tio iszap mintájánál azt találtuk, hogy ennék nyŰlási határa 53 g. Miután ezt az iszapmintát e minta 200 cm3-ére számítva a komplex szilika-foszfát 5%-os oldatának
