125839. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nem-vas-fémekből álló fémes bevonatok felvitelére öntöttvasra, főként pedig öntöttvas ágyazóperselyekre
Megjelent 1941. évi-január hó 2-án. MAG YAK KIRÁLYI SZABADALMI .BIROSAO SZABADALMI LEIRAS 125839. SZÁM. XVI c. (V/eVl.) OSZTÁLY. — • G. 8926. ALAPSZÁM. Eljárás nem-vas-íémekből álló fémes bevonatok felvitelére öntöttvasra, főként pedig Öntöttvas ágyazóperselyekre. Th. Goldschmidt A.-G. cég", Essen. A bejelentés napja 1939. évi október hó 23. Tudvalevően nem-vasfém csapadéka, p!. ónbevonat, nem tapad szilárdan az öntöttvas darabra, ha közvetlen«! viszik fel ra. E hátrányt úgy igyekeztek elke-5 rülni, hogy a nem-vasfém felvitele előtt elektrolitos vas közbülső rétegével vonták be a szürke öntvényt. A kísérletek azt mutatták, . hogy az elektrolitos vasból álló, közbülső rétegnek az ismert eljárá-10 sokkal történő felvitele nem olyan megoldás, amelynél a nem-vasfém, az elektrolitos vas és a szürke öntvény tökéletesen egyesülne egymással. Azt találták, hogy az elektroiikus vas nem forrott ..i5_ösAze_.A2JlárdaiLÍi..igéjiyhe.Yét£lriéJ_a..XeI-_ vitt rétegek leváltak. Megkísérelték már öntvényen elektrolitos vas szilárdan tapadó csapadékának létesítését úgy, hogy az öntvényt a tulaj-20 donképeni elektrolízis előtt alapos tisztításnak vetették alá. Ez a tisztítás abból állott, hogy az öntött darabot pl. homoksugár fújtatóval kezelték, vagy pedig marószer, pl. tömény sósav alkalmazá-25 sával vegyi kezelésnek vetették alá. Végül az öntvényt elektrokémiailag is előkezelték már, úgyhogy azt alkalmas elektrolitban, pl. erős savban, lúgban, vagy sóoldatban, katódos polarizálásnak 30 vetették alá. Ezek a kísérletek azonban nem voltak eredményesek. Azt találtuk, hogy az említett előkezelésekkel megtisztított öntvény, ha azt áram alatt az elektrolitba 35 helyeztük, az elektrolit vasat nem vette úgy fel, hogy tökéletes szoros kapcsolat jött volna létre közte és. az öntvénv között. A galvanizálásnál egyébként tapasztalt/ jelenségekkel ellentétben azt találtuk, liogy az öntött vason létesített, elek-40 tromos vascsapadékok megrepedeztek és iepattogzottak, vagy ptdig önmaguktól leváltak. Ha a lepattogzást az elektrolízisnek egészen különleges feltételeivel igyekeztük elkerülni, a bevonatok még ÍÍ, aKkor is egészen könnyen elválaszthatók voltak az alaptól. Sohasem kaptunk egészen szorosan tapadó nem elválasztható csapadékot. Mindezeket a hátrányokat elkerüljük, 50 ha az előzetesen megtisztított öntvényt ' .^jamjiMkiU_helyeÄZlik.Jie_azielekLrQlilb.a.-'-T -... és az áramot csak bizonyos idő eltelte után kapcsoljuk be. A találmány tehát eljárás nem-vasfémekből álló iémes be- 55 vonatok felvitelére öntöttvasra, főként peldig öntöttvas ágyazóperselyekre, elektrolitos vas közbülső rétegének alkalmazásával, amely eljárás fő jellemzője az, hogy az öntöttvas-testet, alkalmas, elő- go zetes tisztítás után, árammentesen helyezzük be az elektrolitba, majd az elektrolízist megindítjuk és az elektrolitos vasréteget szilárdan tapadó alakban lecsapjuk az öntvényre. gö Az ilyniódon szilárdan tapadó elektrolitos vasréteggel bevont öntöttvas, pl. ágyazóperselyek esetén, ismert eljárásokkal ónozható, cinkkel, alumíniummal s egyebekkel vonható be olyként, hogy a 70 beöntött ágyazófém — amely nagy ones nagy ólomtartalmú, vagy más, alkalmas ötvözetből állhat — és az öntöttvas-perselyfémes kapcsolatát érj ükei.
