125801. lajstromszámú szabadalom • Alágyujtó

\ " i : »«• • '— / Megjelent 1941. évi január hó 2-án. . r

_ HA«fAR KIRÄLYI SZABADALMI BíttM& SZABADALMI LEÍRÁS 125801. SZÁM. Il/g. OSZTÁLY. — S. 17{Í66. ALAPSZÁM. \ Alágyujtó. Ssdlágyi Zoitäii oki. gépészmérnök, Budapest* A bejelentés napja 1938. éyi'deceniber hó 15. Ismeretes manapság, hogy a különböző tüzelöszerke/zetekbe (takaréktűzhelyekbe, kályhákba) leggyakrabban úgy gyUjta. . nak.be

, hogy a" begyújtáshoz használt 5 gftliékony anyagra, legtöbbször papirosra megfelelő elrendezésben apf ófát raknák s az aprófa fölé helyezik a nehézeb,.-• -beh gyulladó tüzelőanyagot, amilyenek . ph tuskófa, szén, brikett, koksz, stb. W Ennek a begyüjtási módnak több hátránya van, nevezetesen: 1. A begyújtáshoz leginkább hasznalatos päpifgyujtös hém eléggé lobbanékony s mivel sokszor hamarabb elég, 15 mintsem az aprófát meggyújtotta volna, , gyakran eredménytelen " próbálkozások sorozata után sikerül a tüzelőszerkezetben az égési folyamat megindítása. Ha túl. sok papirost használunk a be-20 gyújtáshoz, az a léghuzam rovására megy, ha keveset, akkor hamarabb elég a papír, mintsem a fa meggyulladna. Sokan e hátrányon úgy segítenek, hogy a begyújtáshoz előkészített tüzelőanyagot 25 lobbanékony folyadékkal (pl. spiritusszal) locsolják le, ami sokszor segít is, azonban mivel a-^eöntölí l'olyadékmennyiség a szükségesnél aránytalanul több, "meri nagyrésze a üizelőszerkczelbon IVleslem gesen szétfolyik, költséges begyujtási módszer. • 2. A tűzgyújtásban nem eléggé gyakorlóit, vagy sietve dolgo/ó egyének sokszor nem találják meg a gyújtóanyagok 35 (papiros, apróía, szén) helyes mennyiségi viszonyát s a jó iéghuzamnak megfelelő 'elrendezést (pl; túitöiíik a kályhát), ami a meggyújtott tűz kialvását eredményezheti. Gyakran többszöri, sok bosszúságot okozó s piszkos munka árán 40 sikerül a helyes arányt és elrendezést megtalálnia a tűzgyújtónak. 3. Ha a berakás tökéletesen sikerül s a tűz az első kísérletre meggyullad* akkoris meglehetős munkával és időpazarlással 45 jár a tűzhelynek a begyújtáshoz való előkészítése, nem beszélve arról, hogy ez a munka legtöbbször piszkos és szemeteléssel is jár. A felsorólt hátrányokat megszünteti a 50 találmány szerinti alágyujtó, melynek elkészítési" módját és előnyeit a következőkben ismertetem: Megfelelő méretű, gyúlékonyanyagból pl. papírhói készített hengeres, vagy &5 hasábalakú dobozba lobbanékony anyaggal, pl. celluloiddarabkákkal kevert faforgácsot, vagy pedig olyan anyagot helyezünk, amely lobbanékony folyékony tüzelőanyag, pl. spiritusz felszíva-go sara alkalmas, nevezetesen pl. fűrészport, vagy faforgáccsal kevertíúrészport. Az így elhelyezett lobbanékony anyag köré kúp, vagy hengeralkotók irányában aprófát helyezünk el. A dobozban" |eret g5 hagyunk, me]yct__a__m_cggyi,

.jtandó tüzelőanyaggal (szén, koksz,'stb.) töltünk ki. A tér nagyságától s 0 benne elhelyezet t tüzelőanyagmeiinyiségtőí függő időre a tűzgyújtó a begyújtás után, a fel- 70 töltésig magára hagyható. IIa lobbanékony gyújtóanyag gyanánt forgáccsal kevert celluloiddarabkákat iTOp'náhmk, űgv az nlágvuiló-