125794. lajstromszámú szabadalom • Eljárás maró magnézia előállítására kristályos magnezitekből
Megjelent 1941. évi január hó 3-án, MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIEŐSÁG SZABADALMI LEIRAS 125794. SZÁM. IV/h/1. OSZTÁLY. — M. 11563. ALAPSZÁM. Eljárás maró magnézia előállítására kristályos magnezitekből. „Österreichische Magnesit Aktiengesellschaft, ezelőtt Österreichisch-Amerikanische Magnesit Aktiengesellschaft, Kadenthein (Karintia). A bejelentés napja 1939. évi június hó 12. Németországi elsőbbsége 1938. évi júliusi hó 21. A maróan égetett mangéziát, melyet különösen Sorel-cementnek és vállíajainak előállítására használnak, főleg amorf (tömör) magnezitekből állítják eiő, míg 5 a kristályos magneziteket általában csak zsugorított magnezitekké dolgozzák fel. Kivételek e tekintetben az Oberdorfi (Stájerország) és a zülerthali (Tirol) előfordulások, melyek aránylag vasszegény 10 kristályos magnezitet szolgáitatnak, mely a maróégetéshez is alkalmas. A magnezittechnikusokat már régen foglalkoztatja az a feladat, miként lehetne a vasdús kristályos nagy magnezitelőfordulásokat j5 marómagnézia előállítására alkalmassá tenni. Egy régebbi javaslatunk szerint (1. a 291,o86. sz. német szabadalmi leírást) marómagnéziának ily magnezitekből való előállítása azzal vált lehetővé, 20 hogy az égetés valamivel a maróégetés alsó határa fölötti hőmérsékleten történik, az égési légkörbe vízgőz betáplálása közben avégből, hogy a szénsavnak a darabok belsejéből való kiűzése alatt 25 túlhevités és ezzel a külső, már maróvá vált részeknek holttá égetése elkerültessék. Ez az eljárás a magnezitnek forgókemencében való égetésénél üzemszerűen kivihetőnek bizonyult, azonban 30 forgókemencében sem sikerült oly termék előállítása, amely az amorf (különcsen görög) magnéziából kapott marómagnézia val egyenértékűnek volna tekinthető, mert azoknak az alacsönvhőmér-35 40 sékleteknek betartásánál, amelyek az amorf magnezitekből előállított áru jósági tulajdonságainak létesítéséhez szükségesek, a kemencehozam annyira süllyed, hogy többé nem gazdaságos. Atalálmánya nagy mennyiségekben előforduló, az amorf magnezitekhez viszonyítva vasdús, kristályos magnezitek feldolgozásánál az égetésnek oly módon való vezetését célozza-, mely az amorf magnezitekből kapott ipari termékekkel 4,5 minden tekintetben egyenértékű marómagnéziának gazdaságos termelését biztosítja. Ezt a találmány szerint lényegében azzal érjük el, hogy a magnezitet levegő kizárásával, vagy vasoxidullal 50 szemben közömbös, vagy a vasoxidot redukáló gáz bevezetése mellett, maróan égetjük. Ha légbevezetés közben égetünk, akkor a vasoxidul, a. 2FeOH-0—Fe2 O s képlet 55 szerint, vasoxiddá oxidálódik. Az új eljárás azon a megismerésen alapszik, hogy a vasdús, kristályos magnezitek is minden tekintetben alkalmasak marómagnézia előállítására, ha meggátoljuk a vasoxidulnak vasoxiddá való átalakulását. Ez magyarázza meg, miért válnak a kristályos magnézitek, a vastartalom növekedésével, a iégbeveztés közbeni égetésnél, marómagnézia előállítására mind alkalmatlanabbá. Nem tudjuk pontosan mily belső folyamatokon alapszik az eljárás hatása. "Legközelebb fekszik az a 60 65
