125675. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keményötvözet előállítására

12ÖG7Ő. iiyebb anyag javára tolódik el, azonban egészszámú marad, tehát 2:1, 3:1, 3-2. Végül a tudomány megállapította, hogy az ilyen keménységi maximum lapos 5 lefolyású; ha tehát a találmány az előnyösen legkeményebb kevert kristályról Leszél, úgy ebbe a körzetbe esik az elméletileg legkeményebb kevert kristálytól mindjét irányban '«oldalt eső 5—10%-os 40 körzet. A tudománynak ezt a tanítását a 'alálmány értelmében kemény szerszámötvözetek előállításához olyként alkalmazzuk, hogy a karbidokat az azokhoz •15 ulagolt segédfémek állal okozott megizilárdításuk előtt a legkeményebb elegy-Kxistályokká alakítjuk át. A karbidok szükséges keverési aránya minden további nélkül kiadódik abból, hogy azokat egy :20 vagy többszörös molekuláris viszonyban kell előállítani, aszerint, hogy keménységeik egvenlőek. vagy különbözőek. 11a pékiául a molibdenkarbid (MoX) woll'ramkarbid (WC,) rendszert választ-25 juk, úgy megállapítjuk, hogy ezek egymássa I elegy kristályok hiány nélküli sorát alkotják. Ä molibdenkarbid molekulasúlya 204, a woll'ramkarbidé 206. Bár úgy a wolíramkarbid, mint a molibden:ao karbid a Mohr-1'éle skálán mérve a kilencedik toknál nagyobb keménységűek, i woll'ramkarbid keménysége a molibdenkarbid keménységét lényegesen meghaladja; ezért az előbbit az utóbbihoz 35 képest kétszeres mennyiségben kell venni, imibői kiszámítható, hogy a legkeméivebb kevert krislálv előállításához körülbelül 66% WC-és 31% MoX szükséges, fia az ötvözetben 10% segédíém van, 40 akkor a wolíramkarbidnak az ötvözet >gész mennviségére számított része a !0%-kal körülbelül 60%-ra és a molibdén karbidé 30%-ra csökken. A célszerűen legkeményebb kevert 45 kristály körzete körülbeiül 10%,-kal jobbsa és balra terjed, a felvett esetben tehát, amikor a segédfém mennyisége 10%, körülbelül 54— 66% WC," körülbelül 27—33% MoX, míg a maradék 10% •50 ;cgéd!'ém. A találmány elméleti elgondolásaival megegyeznek azok a kísérjelek, amelyeket a gyakorlatban WC-ből, Mo2

C-bőíés 5 0% kobaltból, mint segédfémből álló 55 ötvözetekkel végezték. Gyakorlatilag a keménység maximuma körülbelül 63% WC és" 27% MoX tartalomnál adódott; továbbá a felvett görbék a keménységi maximum körzetében lapos lefolyásúak voltak. 60 Mint olyan karbidokat, amelyeknek mint elegykristályoknak célszerűen a legkeményebb elegy kristály körzet ében az ötvözetben jelen kell lenniök, a találmány, mint már említettük, a wolfram, 65 a molibdén (a periodikus rendszer hatodik csoportja), a szilícium, a titán, a zirkon (negyedik csoport), vagy a bór (harmadik csoport), vagy a vanadium (ötödik csoport), vagy a két utóbbi karbidjait vá- 70 kasztja. Mini járulékos segédfémekei a találmány például krómot, nikkel!, kobaltot, vasal, vanádiumot. a két utóbbit célszerűen a ferrovanadin alakjában választja, mely tudvalevően 20",', vasból 75 és 80% vanádiumból van, körülbelül 1500 C° nál olvad és a találmány szerinti ' ötvözetben alkalmas mennyiségekben, például körülbelül 10%, lehel".jeíen. Az elegykristályokat minden alkalmas 80 módon elkészít keljük. Nevezetesen az elegy kristályokból átalakítandó karbidokai, például a wolfram és molibdén karbidjait alkalmas aprítás után összekeverjük és a zsugorításnak megfelelő 85 hőkezeléssel, amely tehát minden esetben a karbidok olvadáspontja alaM (a leivel! példában 2500, illetőleg 2900 C° alatt) marad, a kölcsönös áthatolásra és így elcgyknslályok képzésére hozzuk. A kar- 80 bidokat azonban a kíván! keverési arányban is keverhetjük és ömleszt esse! és erre köve! kező megdennes/.t esse] alakítjuk elegykrislálvokká, amennyiben az alkalmazol l karbidok ilyen megömleszl és! 85 szétesés nélkül lehetővé tesznek. Ilymódon mindeneseire oly elegy kristályt kapunk, amely a kél kiindulási karbid közül a lágyabba! keménységével felülmúlja és annak a kiindulási karbidok 100 oly keverési arányának kiválasztásává], amely célszerűen a legkeményebb elegykristálynakíele] meg, keménységben még a kél kiindulási karbid közül a keményebbet is felülmúlja, úgyhogy a találmány 105 következtében a szerszámot vözetekhez egészen különlegesen kemény fémkarkidok állanak rendelkezésre. Az így előállítóit kiindulási anyagokhoz ezután a lényegében az ölvö/.el SZÍ- 110 vósságát meghatározó segédfémeket elegyítjük, ezután az egészet zsugorítjuk vagy annyira (rendszerint mint segédfémet) megömlesztjük, amennyire ez az elegykristályok lényeges szétesése nélkül 115 lehetséges. Az a hőkezelés célszerűen