125398. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ergometrin előállítására

Megjelent 1940. évi november hó lő-én. MAGYAR KIRÁLYI W^Bm SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 135398. SZÁM. IV/h/2. OSZTÁLY. — M. 7834. ALAPSZÁM. Eljárás ergometrin előállítására. Richter Gedeon vegyészeti gyár r.-t., Budapest. A bejelentés napja 1939. évi november hó 14. Ismeretes, hogy az anyarozs (Secale cornutum) vízben rosszul oldódó alkaloidákon kívül vízben aránylag jól oldódó alkaloidákat is tartalmaz. A vízben vi-5 szonylagosan jól oldódó alkaldidák felfedezését sokáig hátráltatta aa a körülmény, hogy ezekből az anyarozs csak igen kis hányadot tartalmaz s csak 1935-ben sikerült H. W. Dudleynek az egyik víz-10 bon. oldódó alkaloida elkülönítése. (Pharmae. Journal. 134. kötet, 709. old.; Chem. Zentvalblatt 1939. II. kötet, 3802. oldal.) Dudley az általa felfedezett hatóanyagot ergometrinnek nevezte el. Az általa leírt 15 anyaggal végzett és az orvosi irodalomban közzétett klinikai kísérletek szerint az ergometrin több olyar tulajdonsággal rendelkezik, melyek alkalmazását »a szülészetben és nőgyógyászatban indokolják 20 a vízben nehezen oldódó anyarozs-alka"• loidák mellett, vagy azok helyett. így azt tapasztalták, hogy a gyomor-béltraktusbór (szájon át adagolva is) igen gyorsan kifejti hatását ellentétben az anyarozs ré-25 gébben elkülönített hatóanyagaival, mérgező hatása lényegesen kisebb, üszkösödést, illetve arra való hajlaniot kevésbé okoz, vérnyomást emelő hatása alig van Legjellegzetesebb hatása az, hogy az 30 anyaméh egyenletesen ismétlődő összehúzódását már igen kis adagokban erőteljesen fokozza. Taláhhányunk lehetővé teszi e fontos anyag elkülönítését akkor is, ha az előál-35 lításhoz alkalmazott anyarozs ergometrin tartalma igen alacsony, mint ez a Közép-Európában (Magyarországon, Lengyelországban) gyűjtött anyarozsoknál rendesen előfordul. Az, eljárás további előnye az elkülönítési folyamat aránylag egyszerű í-0 menete és hogy az előállításhoz felhasznált anyarozsból előzőleg veszteség nélkül nyerhetünk vízben nehezen oldódó értékes alkaloidákat is. Eljárásunk alapját az a felfedezésünk 45. képezte, hogyha az anyarozsból alkalmas szerves oldószerekkel (benzol, kloroform, éter, diklóretilén) kivont és könnyű benzinnel kicsapott összes alkaloidát savanyú kémhatású vízben feloldjuk, majd a vis- 50. ben nehezen oldódó alkaloidákat könnyű fémek szénsavas, vagy savanyú szénsavas sóival kicsapjuk, az alkaloidáktól tisztára szűrt lúgos kémhatású oldat o. 125% p-dimetilaminobenzaldehidot 60%-os kénsavat 55 és néhány csepp ferrikloridot tartalmazó reagenssel vizsgálva még tetemes menynyiségű anyarazsalkaloida jelenlétében mutatja (kék színeződés), ha azonban az oldatot megfelelő adszorbensekikel kever- 60- v getjük (állati szén, kovaföld, bentonit) és ezektől tisztára szűrjük, az említett kék színeződóst halványabban észlelhetjük, jeléül annak, hogy az alkaloidák a nagy felületű anyaghoz tapadtak. Legelőnyö- 65 sebben bentonitot használhatunk e műveleltre. Az alkaloidák ezen adszorbensek felületén való töniényítése igen könnyen megy, ha vizes oldatot ásványi savakkal megsavanyítjuk annyira, hogy m 70 oldat pH-ja 4—5 között legyen. A teljes adszorpcióhoz pedig aránylagosan kevesebb abszorbensre van szükség, ha az oldatot közömbös kémhatás mellett részlegesen betömónyítjük, az ásványi savval 75-való megsavanyítás előtt. Az alkaloidák