125391. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oximok előállítására
Megjelent 1940. évi november üó 15-én. MAGYAR KIEiLYI SZABADALMI BLRÓSÁÖ SZABADALMI LEIRAS 125391. SZÁM. IV/h/1. OSZTÁLY. — F. 8869. ALAPSZÁM. Eljárás oximok előállítására. I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft, Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1939. évi november hó 28. Németországi elsőbbsége 1938. évi november hó 28. Úgy találtuk, hogy oximríkat, melyeknek nagyipari előállítására vonatkozó' adatok nem állanak rendelkezésre, különösen gazdaságos módon, lehet vizes hidroxila-5 minsóoldatokból előállítani, ha a karboinilvegyületnek oximtmá való átalakításához szükséges összetevőknek legalább egyikét, tehát vagy a semlegesítő szert, vagy a hídroxüaminsóoldatot, vagy mindkettőt 10 egyidejűleg a hidegein tartott reakciós készüléken, például zárt csövön, vagy a karbonilvegyület és, az oxim kis gőznyomása esetén szállító, illetőleg keverőkészülékelkkel, mint propellerkeVerőkkel vagy cs'i-15 gákfcal ellátott nyitott csatornán folyékony oldott, vagy diszpergált állapotban átfolyó karbonilvegyülethez lassan például perforált csövön, vagy a cső hosszában elosztott fúvókákon át hozzávezetjük, 20 célszerűen úgy, hogy a reakciós keverék a Vészüléket gyengén savanyú — lakmuszsavanyú — állapotban hagyja el. Ily módon a reakciót igen kicsiny hidroxilaminveszteséggel foganatosíthatjuk és a hűtés 25 költségei is mérsékelt összegre csökkenthetők. A reakciós termék, ha az szilárd állapotban csapódik ki, centrifugák vagy mozgó szívószűrők segélyével folytonosan levehető. Ha a reakciós termiek folyékony, 80 akkor azt célszerűen a további feldolgozásra alkalmas oldószerben fogjuk fel. Ez az oldószer már kezdettől fogíva a karbonilvegyülettel kerülhet a reakciós keverékbe. Oldószereknek, mint metilénklorid-35 nafc, n-butilalkoholnak, klórbenzolnak az adagolása egyébként isi szükséges, ha a karbonilvegyület, például d-mienton a reakció alkalmával gyakorlatilag vízben oldhatatlan és szilárd. Ajánlatos, különösen vízben nehezen oldódó anyagok esetén, hogy ^ lehetőleg kevés oldószert használjunk, különösen ha az oldószer maga is kifejezetten hidrofob. A reakciót ilyen esetékben erős hatású keverőkészülékekkel és díszpergáló szerek, például oleilpoliglikol ada- 45 gölásával lényegesen meggyorsíthatjuk. Legjobban bevált a karbonilvegyületek hidroxilaminsóoldatokkal való keverékeinek alkalikus semlegesítőszor lassú adagolásával való semlegesítése. Ebben az 50 esetben a reakciós keverékeit célszerűen az átalakulási egész ideje alatt savanyú állapotban tartjuk, úgy hogy az érzékeny kar-, bonilvegyületekneik az alkali okozta elgyantásodását, amitől különösen aldehi- 55 dek esetén kell tartani, teljesen elkerüljük. Végül a felszabaduló ásványi sav utolsó maradékainak letompításához puffersókat, például alkalifoszfátot, vagy alkaliacetátot alkalmazhatunk. Ugyanezen QQ okokból hidroxilaminsóoldat és semlegesítőszerek egyidejű hozzáadásakor célszerű, ha arról gondoskodunk, hogy a hidroxilaminoldat az alkálival szemben állandóan fölöslegben legyen, a reakció 65 tehát itt is állandóan savanyú legyen. Emellett szól az a körülmény is, hogy az oximálás sebessége a semleges pont közelében rendszerint kicsiny. Viszonylag alkalistabil karbonilvegyü- 70' letek, például sok telített keton esetében, ezek is először alkálival, például nátriumhidroxiddal keverve vihetők a reakciós oszlopba vagy csőbe és az oximálás közel
