125386. lajstromszámú szabadalom • Villamos mérőműszer

Megjelent 1940. évi november hó 15-én. M AGYÁR KIRÁLYI W^ölf ..SZABADALMI MRlISÁG SZABADALMI LEÍRÁS 125386. SZÁM. VH/a. (VH/f.) OSZTÁLY. — jR. 735S. ALAPSZÁM. Villamos mérőműszer. Rózsa Mihály gépész mérnök, Budapest. A bejelentés napja 1937. évi december hó 3. A használatos vezeték megszakítás nél­kül mérő, villaalakú vasmagon elhelye­zett mérőtekercses mérőműszerek, a Reich-fogók kitérését a Vezetéknek a mé-5 rőtekercstől való távolsága befolyásolja. Ez a körülmény szükségessé teszi egy, a villaalakú vasmagon elhelyezett, állítható ütköző alkalmazását, melyet minden egyes mérésnél a vezeték átmérőjének 10 megfelelően be kell állítani. Az alábbiakban ismertetett találmány lényege egy, a mérőtekerccsel ellátott vii­laalakú vasmag szárai között elhelyezett második villaalakú vas. Ezen másoJik 15 villaalakú vas a mérőtekercset leárnyé­kolja a vezeték közelében elhaladó mág­neses erővonalak elől. Minthogy a veze ték átmérője csak a vezeték közelében el­haladó erővonalakat befolyásolja, a mérő-20 tekercsen átmenő erővonalak száma és így a műszer kitérése is az „árnyékoló" második villaalakú vas alkalmazása által függetlenné válik a vezeték átmérőjétől, illetőleg négyszögletes keresztmetszetű ve-25 zetéken történő mérésnél a négyszög mé­reteitől. Ezáltal a Reich-fogókon alkalma­zott, a vezeték átmérőjének megfelelően beállítandó ütköző alkalmazása felesle­gessé válik. 30 Megjegyzendő, hogy a külső és a belső villaalakú vas szárai között néhány milli­méteres légrést kell hagyni, vagy egy nem mágneses anyagból készült betétet kel] elhelyezni, mért a két villaalakú vas köz­lő vétlen érintkezése esetén a belső vas ár­nyékoló hatása csökkenne. A gyakorlatban a belső villalakú vasat nem lehetséges olyan nagyra méretezni, hogy a mérőtekercset teljesen „leárnyé­kolja", ezért a vezetékátmérő a műszer 40-kitérését „árnyékoló" vas alkalmazása esetén is még némileg .befolyásolja. Ez a csekély befolyás teljesen kiküszöbölhető egy, a belső villaalakú vason elhelyezett tekerccsel, melyet a mérőtekerccsel oly- 45 módon kell sorbakötni, hogy az eredő fe­szültség egyenlő legyen a mérőtekercs fe­szültségének és az „árnyékoló" vason levő tekercs feszültségének a különbségével. A tekercsek célszerű megválasztásával elér- 50 hető, hogy a vezetékátmérő a két tekercs­ben indukált feszültséget egyenlő mérték­ben befolyásolja, tehát a kettő különbsége, az eredő feszültség, a vezeték átmérőjétől teljesen függetlenné válik. 55 Az ismertetett találmány egy példakép­peni kiviteli alakját az 1. ábra tünteti fel. Az ábrán (1) azon vezeték keresztmet­szete, melyben az áramot mérik, (2) a külső villaalakú vasmag, (3) a külső vas- 60 magon elhelyezett mérőtekercs, mely ve­zető összeköttetésben áll a (4) mérőmű­szerrel. A (2) vasmag szárai között he­lyezkedik el az (5) „árnyékoló" villaalakú vas. Az „árnyékoló" vasat a külső villa- 65-val a (6) nem mágneses anyagból készült hüvelyek kötik össze. Ha a műszert több méréshatárra használják, akkor az (5) „ár­nyékoló" vassal együtt mozgó (6) hüve­lyeket a (2) villa szárain elcsúsztathatóan 70» képezik ki. Az egyes méréshatároknak megfelelő helyzetekben (5) vasat a (7) csa­varral rögzítik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom