125369. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrolitos kondenzátorokhoz való aluminiumelektródák hatékony felületének növelésére
Megjelent 1940. éyi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 125369. SZÁM. VII/l. (VII/j.) OSZTÁLY. — P. 9641. ALAPSZÁM. Eljárás elektrolitos kondenzátorokhoz való aluminiumelektródák hatékony felületének növelésére. N. V. Philips' Gloeilampeiifabrieken cégr, Eindhoven-ben (Németalföld). A bejelentés napja 1939. évi május hó 19. Németországi elsőbbsége 1938. évi május hó 19. A találmány eljárás elektrolitos kondenzátorokhoz való alumíniumelektródák hatékony felületének növelésére kémiai úton. Ezen mind a szokásos kémiai mara-5 tást, mind az elektrokémiai úton való maratást is értjük. Ismeretes már alumíniumelektródák felületének tetemes növelése pl. sósavval való maratás révén. Az ekkor alkalma-10 zott hőmérséklet általában 20—25 C°, míg a maratófürdő magasabb hőmérsékleteit is előírtak. Ama általános vegytani felismerésekalapján, hogy a reakciósebesség'a hőmérséklet növelésével tetemesen 15 fokozódik, azt a következtetést vonták le, hogy elégségesen gyors maróhatás elé-, résére a maratófürdő, hőmérséklet ét lehető magasnak kellene választani. A brit 448163. sz. szabadalmi leírás pl. 20 a maratóoldat hőmérsékletének forrponton, azaz kb. 100 C° hőmérsékleten tartását javasolja. Kitűnt azonban, hogy a hatékony felület tetemes növelését ezen a módon rendszeresen fellépő eredmény-25 ként elérni nem lehet. A szokásos maratóeljárasok szerint tömeggyártással sima felülethez képest rendesen 4—8-szoros kapacitást értekel. Tömeggyártással való nagyobb felületnövelések elérése azonban 30 nagy nehézségekbe ütközött. Kísérletek alapján azonban megállapítottuk, hogy alacsonyabb hőmérséklet alkalmazásánál a maratás időtartama ugyan nagyobb, azonban ez alacsonyabb 35 hőmérsékletnél meglepetésszerűen tetemesen nagyobb hatékony felületet kapunk. Ha a maratófürdő hűtésére aránylag hideg vezetékvizünk is van, mégis az mutatkozik, hogy az ezzel elért "hűtő- 4° hatás e tetemesen nagyobb hatás elérésére nem elégséges. A találmány szerint ezért a maratóeljárashoz használt oldat hőmérsékletét 8 C° és az oldat fagypontja között vá- 45 lasztjuk. A találmány szerinti eljárással elért nagy haladás világosan a következő összehasonlító kísérletből tűnik ki: 99.85% tisztaságú alumíniumot kb. 50 9% sósavat tartalmazó, desztillált vízből álló maratófürdőben kezelLünk, melyhez 1 literre 20 g alumíniumnak megfelelő mennyiségű alumíniumkloridot (Ál Cl3 ) adagoltunk. Ez kísérletileg a legnagyobfc 55 felüíetnövelést eredményező töménységei adta. A maratófürdő hőmérsékletét 20 C°on tartottuk. 100 cm2 mértani felületű alumíniumelektródákat most 1 % óráig marattunk és 500 Volt feszültségig for- 60 máltuk. Az elektródák kapacitása ekkor ;&—9 f*F volt, mely kapacitást megállapítás szerint tömeggyártással is reprodukálhatóan lehetett fenntartani. Hosszabl maratási időtartamnál a kapacitás többé 65 nem növekedett. A maratófürdőt mos1 kb. 6 C° hőmérsékletig hűtöttük különben változatlan körülmények között és csupán a maratási időtartamot fokoztuk 3—3.5 órára. Ekkor azonos elektróda- 70
