125082. lajstromszámú szabadalom • Fémbúrás elektroncső

Megjelent 1940. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 125082. SZÁM. VII/j. (VH/d.) OSZTÁLY. — I. 3S98. ALAPSZÁM. Fémburás elektroncső. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. cég", Újpest. A bejelentés napja 1935. évi július hó 8. A találmány az újabban javasolt iémburás elektroncsövei elektród arendszer ének olyan feliépítését célozza, mely az ilyen, csövek gyártása közben fellépő magas hő-5 mérsékletek dacára is megbizhatóan és eddig alig ellerhieio pontossággal megtartja az egyes elektródákat relatív helyzetükben és tömeggyártásban olcsón és pontosan gyártható. Ezt a találmány szerinti elek-10 tródatartó- és összekötőszerkezei alkalmazásával érjük ed, melynek alkalmazása a fémburás csövek különleges tulajdonságai folytán lehetséges. Az eddig ismeretes, elektroncsövek ellek-15 tródaössziekötőszterveit, illetve tartószerveit vagy üveggyöngyök alkották, melyekbe az egyes elektródatartódrótok be voltak olvasztva, vagy pedig e drótok végeinek befogadására alkalmas furatokkal ellátott szi-20 getelőtestek rendszerint csillámlemezeik, melyek már pontosabb gyártást tettek lehetővé. Az üveggyöngytartókat a körülményes szerelés és pontatlanságuk miatt ma már alig alkalmazzák, fémcsöveknél 25 pedig a közönséges üve^ alacsony lágyulási hőmérsékllete és a különleges üvegek nehézkes megmunkálása folytán nem jönnek szóba. A csilílámlemeztartók törékenyek vagy könnyen deformálódnak, és 80 velük a gyártás pontossága (mely ma már sok esetben nem is teljesen kielégítő) tovább gyakorlati nehézségek folytán alig fokozható. Az egyéb szigetelőanyagokban, pl. kerámiai .anyagokból! készült szigetel ő-35 testekkel pedig, főleg a kiégetésükkor bekövetkező, sohasem teljesen egyerilatas, zsugorodásuk folytán még a csillámlemezekkel megvalósítható gyártási pontosságot sem lehet elérni. Fémburás csöveknél azonban épen a gyártási pontosság növelése 40 volna kívánatos, hogy alkatuk kiváló sajátosságait egyenletesebb elektromos tulaj-' doinságú csövek gyártására is hasznosíthassuk, — ezt azonban az eddig ismeretes elektródatartó- és összekötő-, illetve az 45 egyes elektródák közti távollságtartószervekkel elérni nem lehet. Találmányunk szerint a fenti célokat azzal érjük ell, hogy a fémburás elektroncsövek elektródáinak távolságtartó szervei- 50 ként fémkeretbe foglaDt olyan szigetelőtesteket használunk, melyek mindegyikének legfeljebb két, célszerűen azonban csak egy olyan nyílása, pl. furata vain, melybe a szóbanforgó elektróda tartódrótja vagy 55 esetleg maga az elektróda illeszkedik, és melyet 800 C°-on felüli lágyuláspontú anyagból vannak. Az ilyen távoliságtartó szervekkel számos, alant ismertetendő előnyt érünk el, 60 és azok fémicsövekbein való alikaim ázásuk folytán mentesek azoktól a hátrányoknál, melyek üvegburás csövekben valt5 alkalmazásukat lehetetlenné tették. Ezek egyike az, hogy üvegburás csövekben nagyobb, 6&. főleg az anóda álltai leárnyékolt fémtömegek alkálim ázását kigázosításuk nehézsége folytán kerülni kell, másika, mely jóval jelentősebb, az, hogy az ilyen távolságtartó- csöveknél az egyes elektródák tartó- 70s drótjainak egymáshoz képesti szige'elése szempontjából mérvadó, közöttük a szigetelő fe'Jületén yégigvonuló kúszóáramút aránylag igen rövid. Ennek folytain üvegburás csöveknél, holl a fémrészek tökélet- 75.. len kigázosítása folytán számottevő me ay-