125081. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés csekély fénymennyiségek kimutatására

Megjelent 1940. évi október hó 15-én. M A 0 Y A R K F RÄ I- Y 1 w|^Bk^ SZAHADAOÍT miírtSÁ'fl SZABADALMI LEÍRÁS 125081. SZÁM. Vlí/d. OSZTÁLY. — I. 3873. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés csekély fénymennyiségek kimutatására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság cég, Újpest. A bejelentés napja 1937. évi december hó 31. A találmány eljárás és berendezés igen csekély, pl. emberi szemmel már nem észlelhető., fénymennyiségek kimutatására elektronsokszorozók segélyével. 5 A fizikában és elektrotechnikában tudvalevőleg újabb időkben mindinkább szükségessé vált rendkívül csekély fénymennyiségek kimutatása. „Fény" alatt jelen leírásban és igénypontokban minden io olyan sugárzást értünk, mely fotokatódából elektronokat kiváltani képes és így ,,fénymenny is ég" alatt ilyen sugárzások energiamennyiségei értendők, melyek tehát a sugárzás hullámhosszain és inten-15 zitásán kívül fennállásának időtartamától is függnek. Kis fénymennyiségek kimutatására, regisztrálására és mérésére tudvalevőleg fotocellák és/vagy fényelemek alkalma-20 sak, melyek érzékenysége erősítéssel növelhető, de legalkalmasabbak az ismeretes úgynevezett elektronsokszorozók. Az elektronsokszorozók fényérzékenységének azonban szintén van olyan alsó 2ő határa, mely sem a sokszorozóelektródák számánakszaporításával, sem az elektronáramok irányításával, illetve koncentrálásával nem csökkenthető. Ezt az alsó határt egyebek között a termikus elek-80 tronemisszió szabja meg, melynek folytán a fotokatódából, annak hőmérsékletétől függő mennyiségben, akkor is lépnek ki elektronok, ha azt fény egyáltalában nem éri. így például céziumkatóda felületess nek minden négyzetcentiméteréből a hőemisszió folytán szobahőmérsékletű teljesen elsötétített katóda esetén körűibe lü 108

—10

10

elektron lép ki másodpercenkint. Ennek folytán elektronsokszorozóval csak olyan fény mennyis égek mutat- áo hatók ki, melyek a fotokatódából több elektront váltanak ki, mint annak termikus emissziója. A találmány fentiek alapján azon felismerésünkön alapszik, hogy elektron- 45 sokszorozok kihasználható fényérzékenységét több nagyságrenddel n-övelhetj ük, ha a jelként ható fényáram által kiváltott elektronoknak a zavarként ható termikus elektronok mennyiségéhez képestiszámát, 50 azaz a jel/zavar viszonyt, a termikus emissziónak a kimutatandó fény által kiváltott emisszió nagyságrendjére való csökkentése által, legalább időlegesen, azaz a sokszorozó használatának időtar- 55 tamára megnöveljük, előnyösen oly mértékben, hogy a kimutatandó fénymennyiség által felületegységenként kiváltott elektronok száma nagyobb legyen, mint a termikus emisszió által kiváltott eo elektronok száma, azaz, hogy a jel/zavar viszony az egységnél nagyobb legyen. A találmány szerinti eljárás értelmében az elektronsokszorozó fotokatódájának termikus emisszióját például akár a foto- 65 katóda időleges hűt és évei, akár megfelelő anyagú fotokatóda alkalmazásával, akár mindkét fenti rendszabály együttes alkalmazásával csökkenthetjük. így pl. céziumkatódás elektronsokszorozó kató- 70 dáját folyékony levegővel hűtve, ennek termikus emisszióját gyakorlatilag telje-