124983. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a butadién és homológjai polimerizátumait és kevertpolimerizátumait tartalmazó avult anyagok regenerálására
2 1241183. kalmasak szintetikus kaucsuk keverékeiben való további feldolgozásra. Hasonlóan, mint a hővel való képlékenyítésnél az említett szénhidrogénkeveré-5 kek azonos okokból kifolyólag a nevezett polimerizátumokbói és kevertpolimerizátumokból álló vulkanizált termékekből való avult anyagok kémiai regenerálásánál is segédanyagként használhatók, mégpedig e 10 szénhidrogénkeverékeket az ú. n. alkáli-, sav-, vagy semleges eljárásnál is használhatjuk. Áz alkálidéi járás alapján pl. akként járunk el, hogy a butadiénből és stirolból 15 előállított kevertpolimerizátum okkal készített abroncsok aprított, textilanyagoktól messzemenően mentesített hulladékát először a szénhidrogénkeverék 10— 200/onnyi mennyiségével, majd ezt követően 20 forró, 10°/o-os nátronlúggal nyomóedényben kezeljük. A visszamaradó anyagot a textilrostmaradékokból eredő hidrocellulózaoldattól elválasztjuk és kimosása után hengereken lemezekké nyújtjuk. A szénhid-25 rogénkeveréket azonban az alkálikezelés, mosás és szárítás után is hozzáadhatjuk, amikor az lényegileg csupán a hengeren való képlékenyítést könnyíti meg. Feltételezhetjük, hogy az ásványolajki-30 vonatok, amelyek legalább részben kénsavban oldhatók, minden valószínűség szerint tehát telítetlen szénhidrogénekből állanak, a kéntartalmú, vulkanizált polirnerizátumók, illtetve keveortpoliniorizátumok feildol-85 gozásakor -oly hatást fejtenek ki, amely nincs csupán valamely csak képlékennyé tevő anyag funkcióira korlátozva. Az a tény, hogy az avult vulkanizált anyagból tényleg ként vonunk-e el, természetszerű-40 leg nehezen állapítható meg. A regenerátum fizikai tulajdonságának fentebb már említett javulását, amely kiváltképpen a szakítási szilárdság jelentős növelésében mutatkozik, az ásványolajkivonatoknak 45 már az avult anyag regenerállásakor, illetve képlékennyé tevésekor való hozzáadása nem befolyásolja károsan. A találmány értelmében használt termékek előállításához kiinduló anyagként pl. 50 a tömény kénsavval való finomításkor kapott savkátrányokat használhatjuk. Ezeket célszerűen először semlegesítőszerek fölöslegével kezeljük. E semlegesített keverékből a jelen eljáráshoz szükséges szénhidro-55 génkeverékebet vákuumdesztillálással, pl. 20 mg higanynyomáson és 400 C°-ig menő hőmérsékleteken vagy oldószerekkel való kivonatolással kaphatjuk. A semlegesített keverék nem kívánatos alkatrészeit az eljáráshoz fontos szénhidrogénektől szinte- 60 lenítő és fehérítőszerekkel, mint derítőfÖllddeíl] stb. is elválaszthatjuk. Mindenesetre célszerűnek bizonyult, ha az utolsó, magasan forró alkatrészeket, melyek a desztillálásnál kokszszerű maradékként maradnak 65 vissza, valamely ismert fizikai módszerrel a szervetlen reakciós termékekkel együtt a semlegesített keverékből eltávolítjuk. Ásványolajnak szelektív oldószerekkel, mint furfurollal, nitrobenzollal, fenollal, 70 kéndioxiddal, kéndioxidnak szerves oldószerekkel, pl. benzollal való keverékével való fínomításánáill az ásványolajtermékekből kioldott és az oldószer eltávolítása után kivonatolási maradékként visszamaradó 75 szénhidrogénkeverékek azonos előnyöket mutatnak. Az oldószerekkel dolgozó eljárások ama megfigyelésein alapulnák, hogy alacsonyabb hőmérsékleteken az ásványolajban jelenlévő aromás és telítetlen szén- 80 hidrogének más mértékben oldhatókj mint a határszénhidrogéinek. Kvantitatív elválasztás emellett azonban nem következik be. E kivonatok mindama vegyületeket tartalmazzák, melyek tömény kénsawal Ar aló 85 finomításnál határszénhidrogénekké alakulnak át. A szelektív oldószerekkel kapott kivonatok jobb eredményeket adnak, ha azokat előnyösen vákuumdesztilllálással a legalá- 90 csonyabban és legmagasabban forró alkatrészektől elkülönítettük. Ekként kéndioxiddal az ú. n. Edeleanu-eljárás szerint kapott szénhidrogénkeveréknek pl. 12 mm Hgnyomáson 160—380 C° között átmenő részei 95 különösen alkalmasaknak bizonyultak. A desztillálás előtt a desztillálandó anyagokat semlegesíthetjük és szerves alkatrészeket elkülöníthetjük. Ha a találmány szerinti eljárásnál vízi 100 nincs már amúgy is jelen, mint pl. a kémiai regeneráló eljárásoknál, akkor víz vagy vízgőz hozzáadásával az összes keletkezett vízben oldható vegyületek eltávolításáról gondoskodhatunk. A víz hozzáadása 105 természetesen a regenerálandó vulkanizátumok fajtájához és a bennük lévő járulékos anyagokhoz igazodik. Általában állíthatjuk, hogy magasabb hőmérsékletek alkalmazása a regeneráló fo- 110 lyamatot gyorsítja. Gondoskodnunk kell azonban arról, hogy a hőmérséklet ne emelkedjen túl magasra, mert a szintetikus termékek magasabb hőmérsékleten hajlamosak arra, hogy ciklusos vegyületekké 115 alakuljanak át. Előnyösnek 100—150 C° közötti hőmérsékletek bizonyultak.
