124964. lajstromszámú szabadalom • Verőléc és cséplődob cséplőgépekhez
Megjelent 1940. évi október lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI %EU!JK - SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 124964. SZÁM. X/a. OSZTÁLY. — JB. 14428. ALAPSZÁM. Verőléc és csépló'dob cséplőgépekhez. Bangó József* géplakatossegéd, Nagytétény. A bejelentés napja 1939. évi március hó 27. A találmány a verőléces cséplőgépek körébe tartozik. Az eddig ismert ilyen gépeknél a cséplődobon — legtöbbnyire tengelyirányú — verőlécek vannak, a cséplést köz-5 vétlenül végző bordákkal. Ezek a bordák rendszerint egymással párhuzamos ferde kiemelkedések, melyek ferdesége az egymásután következő léceken váltakozó irányú. Az ilyen bordás verőlécekkel felsze-10 reit cséplőgépeknek a cséplés tekintetében többrendbeli hátrányuk van. Így a gabona szalmája könnyen a dobra tekeredik és a feltekeredett szalmaszálak rétege annyira megvastagszik, hogy a dob forgása megszű-15 nik (a gép «befullad»). Ez a káros jelenség a cséplőüzemben naponta 10—15-ször is bekövetkezhetik és igein kellemetlein üzemzavart jelent. További hátrány, hogy a cséplés hozama (nem teljes, mert a kalá-20 szókban számos mag bennmarad és kicsépeletlenül veszendőbe megy. A csépelendő gabonát, továbbá a beadagoláskor a cséplőgép etetőnyílásába rendszerint be kell nyomkodni, hogy a dob azt biztosan magá-25 val ragadja. Végül, minthogy a lécbordák símításszerü nyomással működnek, a gépnek nagy a hajtóerőszükséglete. E hátrányok kiküszöbölésére már megkísérelték a verőléceken a ferde, hosszú bordák helyett 30 gúlaszerűen kiemelkedő fogak elrendezését, melyek a gabonaszemeket a kalászból nem simító nyomással veszik ki, hanem azokat mintegy kifésülik. A cséplés erőszükséglete ekkor csökken. A többi említett tökéletlan-35 ség azonban ennél a megoldásnál is többékevésbbé megmaradt. A találmány célja valamennyi említett hátrány lehetőleg teljes kiküszöbölése, éspedig a gúlaszerű fogakkal kialakított verőléceknek, illl. az ilyenekkel felszerelt csép- 4( j lődoboknak messzemenő tökéletesítése útján. A találmány szerinti verőlécben evégből a csúcsosodó fogak egymással párhuzamos, ferde sorokban fekszenek és mindegyik 45 sorban a fogak magassága a sor egyik végétől a másikig fokozatosan akként nő, hogy a fogak csúcsai emelkedő görbe vonalon vannak. Emellett előnyös, ha az egyes sorok fogainak magassága a sor utóbb emlí- FQ tett A'égének körzetében ismét csökken, úgyhogy ekkor a fogak csúcsai aszimmetriásan domborodó görbe vonalon fekszenek. Ez az utóbbi alak megfelel az ismert, bordás verőlécek jól bevált bordatető-alak- 55 járnak, mely a dobkosár beállítását tág határok között engedi meg. Az így kialakított verőléceket a cséplődobra a találmány szerint úgy erősítjük fel, hogy egyrészt a dobon egymásután következő verőléeek fogai- 6 Q nak ferde sorai a dob forgásirányához képest váltakozva jobbra-balra dőljenek, másrészt a fogas sorok legalacsonyabb fogai, ill. a sorok enyhén emelkedő vége a dob forgásirányában feküdjenek. 65 A verőlécnek és a cséplődobnak ilyen megvalósításakor a gabona szalmája nem tekeredik a dobra és így a gép nem fullad be. A magkitermelés gyakorlatilag száz százalékos. A gabonát nem kell a gép 70 etetőnyílásába nyomkodni, mert azt a dob enélkül is biztosan magával ragadja. A gép hajtóerőszükséglete a szokásosnál tetemesen kisebb. A találmány további részleteit és egyéb előnyeit az alább következő 75 részletes leírás ismerteti.