124886. lajstromszámú szabadalom • Katódsugaras képbontó

Megjelent lí>40. évi október hó 1-éii. MA6YAR KIRÄLYI SZABADALMI BIRÓSÍfl SZABADALMI LEIRAS 124886. SZÁM. VII'j. OSZTÁLY. — L. 7902. ALAPSZÁM. Katódsugaras képbontó. C. Lorenz Aktiengesellschaft cég-, BerJiii-Tempelhof. A bejelentés napja 1939. évi november hó 15. Németországi elsőbbsége 1938. évi novemter hó 15. Ismeretesek oly katódsugaras képbontók, melyeknél a tárgyat vagy közvetlenül egy tárolóhatású; fényérzékeny képH ernyőre vetítik, vagy az opitikai képet 5 áttetsző fotokatódán létesítik s a képelemek világosságának megfelelő fotoelektronemissziót elektronoptikailag képezik le a képernyőn. A letapintás katódsugárral történik, mely az egyes egymástól és 0 az őket viselő fémlemeztől jól szigietelt rácsozatelemeket mindenkor visszavezeti az egyensúlypotenciálra. Ennek a képadónak különös előnye, hogy lehetővé teszi a fény vagy az elektronok által előidézett 5 töltésnek a képernyő megfelelő pontjain egy képperiódus tartamára való részleges tárolását. A képadó hatásfoka azonban meglehetősen rossz, mert a fénynek vagy az elektronoptikailag leképzett fotoelek-0 trónok által a, miozalkleme-zen létesített elektronemissziónak csak kb. 5 vagy 10%-a hasznosítható a töltési kép számára. Ennek a rossz hatásfoknak oka magában a képadó működési módjában rejb lik. A mozaiklemez ós a leszívóelektróda között a letapintósugár által való elektronbombázás kőiben képződő tértöltés, mely egyrészt a letapintási folyamatot biztosítja sí így a képtároló katódsugaras J letapintócső működésének lényeges előfeltétele, másrészt a töltési kép létrehozásában is megfelelően részes és ezáltal egyúttal oka a rossz hatásfoknak, mert a térít öltésből származó térőiáram a fotolektronemissziót vagy az ennek megfelelő szekundte'rellektronemisszáót a képperiódus egy része alatt teljesen kiegyenlíti. Ennek a jelenségnek magyarázata a következő: A mozaikelemek összes potenciáljai, te- 40 hát mind azok, melyek a letapintás közben létesültek, mind azok, melyek a letapintás után keletkeznek, egyensúlyi értékek, melyeknél a mozaik előtti tértöltésből ugyanannyi elektron áramlik vissza 45 egy-egy elemhez (térőáram) amennyi azt elhagyja (élőáram), azaz a térőáram egyenlő az élőárammal. A pozitív töltési kép, vagyis pontosabban a megvilágított és a nem megvilágított elem közötti kép- 50 potenciálkülönbség' (Vi'—Vi)l tudvalevőleg a tértöltés és a mozaikról való elektronemisszió bonyolult kölcsönös hatása folytán jön létre. Az elemi kapacitásoknak a leszívóelektróddal (anóddal) szem- 55 ben a tértöltéstől függő kb. +3 voltos egyensúlyi potenciálra valói :f eltöltése után a tértöltésből elektronáram folyik vissza az elemi kapacitásokhoz s ezeket megvilágításuktól függő mértékben való 60 kisülés útján új egyensúlyi potenciálra hozza, mely megint csak a tértöltéstől függ. Elektronokat nem emittáló nem megvilágított elemek a letapintás után végül Vi potenciálra jutnak, míg a meg- tíö világított elemek, melyek megvilágításukkal arányos fotoelektronáramot bocsátanak ki, csak a Vi potenciálnál pozitívebb V1' potenciálra sülnek ki, melynél, mint említettük, a tértöltésből visszafolyó térő 70 áram épen egyenlő az élőárammal. Minthogy ezek az egyensúlyi értékek máiegy-egy képperiódus tört része után beállnak, a periódus többi része alatt a foto-