124858. lajstromszámú szabadalom • Lamellás hőkicserélő készülék
Megjelent 1940. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 124858. SZÁM. U/h. (V/d/1., XVIII/c.) OSZTÁLY. — B. 7788. ALAPSZÁM. Lamellás hőkicserélö készülék. Magyar Radiátorgyár Részvénytársaság cég, Budapest és Bech. István oki. gépészmérnök, Budapest. A bejelentés napja 1939. évi augusztus hó 28. Ilsmertesek már olyan, ú. n. lamellás hőkicserélö készülékek, melyek a belső közeget (pl. melegvizet) vezető elosztócsőből vagy —• csövekből, több cső esetén 5 az utóbbiakat egymással összekötő gtyüjtőcsövekből és az elosztócsőre vagy csövekre felhúzott, egymással párhuzamos lemezek vagy lamellák sorozatából állottak. A lamelláknak a esőre való felhúzás végett kö-10 zépnyílásuk volt és e nyílás határvonala mentén a csővel fémes érintkezésben állottak. A külső (felhevítendő vagy l; ehűtendő) közeg, pl. levegő, az egymással párhuzamos, a cső tengelyéhez szög alatt 15 álló lamellák közötti terekben, a lamellák síkjával párhuzamosan áramlott. Az ilyen készülékek aizzal az előnnyel rendelkeztek, hogy aránylag kis térben, csekély csőhosszon igen nagy hőkicserélőfelülete-20 ket foglaltak magukban, de hotechnikai szempontból a következő hátrányuk volt: Az ilyen, tömör lamellákkal alkotott hőkicserélőfelületeket a külső közeg végigsurolja, vagyis azokkal aránylag hoisz-25 szú ideig érintkezik. így a hőkicserélőfelület mentém, az áramló közeg lefékeződése folytán, a felülethez tapadó, az áramlás irányában vastagodó, a külső közeg sebességét csökkentő, a felületen sztag-30 náló hőszigetelő légréteg (Prandtl-fóle határréteg) keletkezik, mely a hőátadási tényezőt tetemesen csökkenti. Alkalmaztak ugyan már áttört hőkicserélőfelületeket is (pl. dróthálókat, lyukazott vagy 35 ha.sítéikcsoportokkal áttört lemezeket), melyek bizonyos esetekben, pl. ha azokat egy huzatfokozó szekrény belsejében úgy helyezték el, hogy az áttöréseken a külső réteg keresztül áramlott, nagy hotechnikai előnyöket nyújtottak. Nevezetesen az, 40 ilyen, rendszerint vékony, áttört lemezek, tehát a külső közeg áramlási irányában igen kis méretű ailakzatok nyílásain át- • áramló külső közeg csak igen rövid úton érintkezik a hökieserólőíelülettel és így tö ennek mentén nem alakulhat ki vastagabb, káros hőszigetelőréteg. Másrészt a felület és a közeg közötti hasznos hőfokkülönbségnek a felületre számított átlaga, melynek fokozása a hőátadást szintén 50 jelentékenyen növeli, a külső közeg és ia felület közötti érintkezés igen rövid ideje és ama körülmény folytán, hogy az említett vastagabb, aránylag magas hőfokú szitagnáló hőszigetelőréteg hiányában a 55 külső közeg a felület sziomszédságábain aránylag nagy sebességgel áramlik, szintén igen kedvezően érvényesül. Ha azonban az ilyen magukban véve ismeretes áttört hőkicsierélőfelületeket a szokásos lamellás hőkicserélőkészülékek módjára helyezzük el, akkor a külső közeg a lamlellák közötti terekben isméit csak a, felületek mentéin, tehát aránylag hosszú úton áramlik tova, amikoris az áttört felületek fent említett előnyei nem érvényesülhetnek, A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a nagymérvűi helykihasználás előnyén kívül hotechnikai szempontból is tökéletes lamellás hőkicserélőkészülékekre csak úgy tehetünk szert, ha a külső közeget a lamellákhoz haránt-60 65 70"
