124826. lajstromszámú szabadalom • Önműködő, kettős hatású fékrudazatállítók hajtóberndezése

124836. 3 íőlru]zórúdon levő 23 ütközővel együtt­működik, majd a reteszszerven levő 25 üt­közőnek nekifekszik és a hajtórúd esetle­ges folytatólagos mozgása soirán a retesz-5 szerveit teljed mérvben magával viszi. A 4. ábra szerint a közönséges 4 fix­pontemelő szabad végéhez csuklósan csat­lakozó 9 rúd á 13a átvivőemelő szabad vé­gén levő csappal vagy egy e helyen ágya-10 zott 18 görgővel hosszúkás 19 fül révén van összekötve, mely egyrészt a 9 rudat vezeti a 13a átvivőemelőhöz képest bizo­nyos üresjárattal, másrészt a, 19 fül tet­szőleges helyén rögzíthető 20 ütközőn az 15 említett üresjáratot határolja, A 13a át­vivőemelő 21-nél a 8 tárolórúgót körül­záró, eltolható 7 tokon van ágyazva, a 13a emelőnek az említett 18 csappal vagy gör­gővel ellentétes vége pedig további 22 csap 20 vagy görgő segélyével az 5 főhúzórúdon levő, karimaszerű 23 ütközővel működik együtt. A 21 ágyazás és a 18 csap vagy görgő, között a 13a emelő 24 ütközőt hord, mely az átvivőemelőnek az óramutató 25 járásával egyező, bizonyos kilengése után a 7 tokon levő 25 ütközőhöz fekszik. A 20 ütközőt a 19 fülben akként állítjuk be, hogy fékezéskor a helyes pillanatban fekszik neki a 18 görgőnek és a 13a át-30 vivőemelőt az óramutató járásának értel­mében kilendíti. Ekkor a 22 görgő a 23 karimához támaszkodik és a 7 tokot a 9 rúd a 13a átvivőemjelő révén eltolja mindaddig, amíg a 24 ütköző, mely a 13a g5 átvivőemelőn van, nekifekszik a 7 tokon levő 25 ütközőnek. Ha a 9 rúd eltolódása az 5 húzórúdhoz képest e pillanatban folytatódik, a 13a átvivőemelő menesztő­szervként hat és a 7 tok eltolását a fix-40 pontemelő áttételi viszonyával folytatja. A 13a átvivőemelő kilengési mozgása a rajzon ábrázolt nyugalmi helyzetből ki­indulva a 24 és 25 ütközők egymáson való felfekvéséig oly méretezésű, hogy elégsé­-45 ges ahhoz, hogy a féktuskók játékának el­használódás folytán adódó kis megnöve­kedései esetén az utánállítást elvégezze, úgyhogy a 7 toknak a 9 rúd mozgásában való közvetlen tovavitele az 5 húzórúdhoz 50 képest csupán az esetben következik be, ha a fék játéka véletlenül jelentékenyen növekedett volna meg. Azzal, hogy a 13a áttételezési emelő számára lehetővé tesszük, hogy oldott fék 55 esetén 21 forgáspontjának mindkét olda­lán nekifeküdjék a karimás 23 ütközőhöz, a fókrudazatállítót, egyébként ismerete­sen, a pl. tolatáskor vagy egyébként adódó lökések hatása alatt adódó, a fék játékát növelő mozgásokkal szemben elreteszel­jük. 60 Szabadalmi igénypontok:' 1. Önműködő, kettős hatású fékrudazat­állítók hajtóberendezése, mely a fék felfekvésekor kétrészű fékrúd egyik 65 részén reteszszervet tol el oly tároló­rúgó összenyomása közben, mely fék­oldáskor ismét tágul és ekkor az em­lített rúdrészt a másik rúdrészhez ké­pest a fék játékának csökkentésével el- 70 tolja, azzal jelemezve, hogy a hajtóbe­rendezés a dugattyúutat a fékdu­gattyú- és fixpontemelőjénél nagyobb mértékben csökkentő áttételezésű járu­lékos átvivőemelőt (pl. 11, illetve 13) 75 tartalmaz. 2. Az 1. igénypont szerinti hajtóberende­zés foganatosítási alakja, azzal jelle­mezve, hogy az említett átvivőemelő külön fixpontemelőnek van kialakítva go és a dugattyúemelővel (pl. 2) külön húzórúd (pl. 12) íitján van összekötve. 3. Az 1. igénypont szerinti hajtóberende­zés foganatosítási alakja, azzal jelle­mezve, hogy az említett átvivőemelő 85 ütközőemelőnek (pl. 13) van kialakítva és a főhúzórúdon (pl. 5) van ágyazva akként, hogy az átvivőemelöt a fék fixpontemelőjéhez (pl. 4) csuklósan csatlakozó rúd (pl. 9) ütközője (pl. 10a) 90 hajtja és az említett rúd a reteszszerv (pl. 7) kívánt legnagyobb eltolódásá­nak elérése után az átvivőemelő (pl. 13) kilendített vége (pl. 15) mellett tovasíklik (pl. 2. és 3. ábra). g5 4. Az 1. igénypont szerinti hajtóberende­zés foganatosítási alakja, azzal jelle­mezve, hogy a kiváltképpen előnyösen a fék fixpontemelőjéhez csuklósan csatlakozó rúddal hajtott átvivőemelő 100 (pl. 13a) a fékrudazatállító reteszszer­vén (pl. 7) van ágyazva és oly elrende­zésű, hogy bizonyos kilengésig a fő­húzórúdon levő ütközővel (pl. 23) együttműködik, majd a reteszszerven 105 levő ütközőnek (pl. 25) nekifekszik és a hajtórúd esetleges folytatólagos moz­gása során a reteszszervet e mozgás­ban teljes mérvben magával viszi. 5. Az 1. és 4. igénypont szerinti hajtőbe- no rendezés foganatosítási alakja, azzal

Next

/
Oldalképek
Tartalom