124818. lajstromszámú szabadalom • Lángterelő betét öntöttvas kályhákhoz

Megjelent 1940. évi október hó 1-én. MAGTÁR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 134818. SZÁM. Il/h. OSZTÁLY. — P. 9740. ALAPSZÁM. Lángterelő betét öntöttvas kályhákhoz. Poszt Antal cipész mester, Budapest. A bejelentés napja 1939. évi november hó 18. Á közönséges egyaknás ömtöttvaskályháknál :

az a kellemetlen hátrány tapasztalható, hogy a benne égő tűz lángja, mégha a kályha tüzelőanyaggal jól meg is 5 van rakva, többnyire nem éri el a kályha felsla lapját alkotó karnikákat, sőt, nem {ritkán még azoknak közelébe sem jut, úgyhogy a kályhán főzni, vagy vizet forralni csak nagy tüzelőanyag pazarlással lehet. 10 A találmány célja e hátrány megszűntetése. A találmány tárgya oly lángterelő betét, amely a szabványos méretű öntöttvas-« kályháknak megfelelő különféle nagyságf[5 ban készül. A betéttel a kályha hengeres tere, nyílás meghagyásával két részre választható olyképen, hogy e részek egyikében a tüzelő rostély van, míg a másikához! a (4) kivezető kürtőcsonk csatlakozik. E 20 két teret egymással összekötő (8) nyílás a kályha (2) lapja mellett van. A betét minden szaktudás nélkül a kályhába behelyezhető, vagy abból, ha ez szükséges — pl. a kályha tisztításakor—, megint kiviehietlől. Ez !5 a lángterelő hetét a lángot és forró füstgázokat, még akkor is, ha a kályhában teak kevés tüzelőanyag van, úgy vezeti, hogy azok a kályhalapot érintve és annak mentén végigvonulva jutnák a kürtőbe. így a 10 láng és a forró füstgázok hőjének nagy részét hasznosíthatjuk. A találmány tárgyát a csatolt rajzok kapcsán ismertetjük bővebben, amelyek közül az 5 1. ábra öntöttvaskályha tengelymenü metszetét, a 2. ábra felülnézetét, levett kályhalappal, ill. karikákkal szemlélteti. A 3. ábrán a lángterelő betétlap látható felülnézetben. 40 A csatolt rajz 1. ábráján (1) az öntöttvaskályha hengeres köpenye, (2) a karikákból összeállított lapja, (3) a tüzelő rostélya és (4) a kürtő csatlakozócsonkja. Az ilyen öntöttvaskályhában a lángok 45 eddigelé a rostélytól a kürtő felé a huzammal megszabott lehető legrövidebb úton) haladtak, amint ezt az 1. ábrán a szakadozott vonallal rajzolt (5) nyíl szemlélteti. A: lángok és a forró füstgázok a kályhalapot 50 többnyire el sem érték és azt lényegileg a! (3) rostélyon izzó (6) parázs sugárzó hője hevíti. Ez a hő azonban főzésre vagy vízforralásra gyakran nem elég, amikor e hátrányon azzal igyekeztek segíteni, hogy 55 néhány karikát eltávolítva, az edényt lehetőleg mélyre, a tűzfészek közelébe süllyesztették. Eninek viszont az a hátránya, íiogy az edény kormosodik. A találmány szerint a célszerűen öntöttvasból készült (7) láng- 60 terelő lapot használjuk (3. ábra). Ez lényegileg oly elliptikus lap, amelynek alakja a kályha hengeres belső köpenyfalát metsző, a henger tengelyével mintegy 40—60°-os szöget bezáró síkkal létesített ellipszisnek 65 felel meg. Az elliptikus terelőlap egyik végéből (8) rész van lemetszve, másik végén pedig (9) nyelv van kialaktíva, amely a kürtőcsonk" alsó szélére támaszkodva, a terelőlap leesését gátolja, míg a (8) kimet- 70 szóst határoló körív két (10, 10) csúcsával a kályhaköpeny belső falfelületéhez támaszkodik. A betétlapnak a 3. ábrán példaképpen feltüntetett kiviteli alakja igein célszerű,, 75 mert a (9) nyelvvel a betétlapot már meg-