124746. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a vinilklorid polimerizációs termékei ridegségének csökkentésére

2 124746. rétegezzük és nyomás s hfi allkalmazása melllett öisszehegeszítjük. Meglepő módon eziek a polimerizáeiós termékek száraz állapotban beillőén meleg 5 hengerekéin sima, vékony, egyenletes vastagságú fólSákra igen könnyen kihengerelhetiőik, míg száraz oellulózaszármazékok hengerlésénél csak igen hullámos, egyenlőtlen, legnagyobbrészt csomós, át nem zse-10 latinozott és erlösen rideg hártyákat kapunk. Ezzel a kihengérlésisel a polimerizációs termékek ridegsége a hengerllési irányra merőlegesen messzemenően kiküszöbölladik. Ha u. i. a hengerről való le-15 vételikor egyik irányban erősen nyújtott vékony fóliákat melegen sajtoljuk, pl. celluloidnak nikkellemezek közötti fényesítésénél szokásos eljárások szerint, akkor az így kapott fóliák a húzási irányban, egy-20 idejű szilánkosodás mellett szakadnak ugyan, azonban a hengerlésinél alkalmazott húzási irányra haránt igen szívósak és csak igen gyors szakításnál! mutatnak fogazott szakadást, amely azonban ugyancsak 25 a hártya hengerlésénél alkalmazott húzási irányban fut. Ha mármost két vagy több ilyen vékony hártyát a hengerlési irányra haránt vagy szög .alatt hasonlóképen, mint rétegezett 30 falemezeknél, egymásra rétegezünk és azután azokat nyomás s hő allkalmazása mellett összehegesztjük, akkor az egyes hártyáknak a hengerléssel előidézett, csak egyirányú ridegségcsökkenése az egész: fó-35 liára egyenletesen átvivődik ós így annak ridegsége messzemenően csökken. Ezek a fóliák ennélfogva szobahőmérsékleteken végzett szakításnál sokkal jobb szakadást mutatnak, olldalirányi hasadások és fogak 40 nélkül. Az a szög, amely alatt a hártyákat egymásra rétegezzük, tetszésszerint választhatók; az célszerűen a fóliák számához igazodik, tehát kiét fóliánál az egyes fóliák hengerlési irányához képest 90°-ot, három 45 fóliánál pedig 60°-ot választunk stb. Ha az anyag ridegsége, amiint fent jeleztük, az ütési szilárdsággal számszerűleg csak részben határozható is meg, a követkéziő; adatokból az új kezelési eljárás elő-50 nyös befolyása az anyag mechanikai szilárdságára nézve mégis kitűnik; ama fólia ütési szilárdsága, amelyet az új eljárás szejrínt vinillklorid és akriisavészteirek kevert poffiimérjeibiSl való, száraz, vékony hár-55 tyák rétejgezésével jállítöttunk élő, háromszor-négyszer nagyobb, mint ugyanolyam vastag és ugyanabból az anyagból készült olyan fóliáé, amelyet egy tömbből a celluloid-eljárás szerint oldószerek alkalmazása mellett vágtunk le. Emellett az új el- 60 járiás szerint készült lemez ütési szilárdsága minden irányban kb. ugyanakkora. A "vékony hártyáknak a rétegezett falemezek módján való egymásra rétegezésé és összehegesztése helyett hasonló eredi- 65 mányt érhetünk el úgy is, hogy a vékony hártyát a hengerlésmél alkalmazott húzási irányra haránt, melegben erősen (pl. 50 vagy 100 »/o-kai) nyújtjuk és azután ezt a, hártyát egyedül vagy tetszós&zerinti mó- 70 don további, hasonlóan kezelt hártyákkal nyomás s hő alkalmazása mellett össizesajtolljuk. A hártyáknak a hengerlésnél alkalmazott húzási irányra haránt való nyújtásával és ezt kövei» Rajtolásával hasonló- 75 képen lényegesen jobb ós minden irányban egyforma minőséget érünk él a fólia szakadásának tekintetében, ami az anyag ridiegségét jellemzi. Továbbá azt találtuk, hogy a fóliák na- 80 gyobb szilárdsága, érhető el, ha a száraz üzemanyag hengerlésekor ahhoz olyan anyagok kis mennyiségét keverjük, amelyek csúsztató- vagy ragasztó-, adott esetben szillárdítószerekként tekinthetők. 85 Olyan anyagok, amelyek a polimerekhez forró, képlékeny állapotban (pl. hengerléssel) homogénen hozzákeverhetiők, pl. bizonyos, különben emulgálószerekként használt anyagok, pl. etilénoxidhaik telített 90 vagy telítetlen magasabbrendű alkoholokkal (oktodecilalkohol, sztearilalkohol, oieilalkohol) való kondenzációs termékei, továbbá szibearinsavetanoillamid, adott esetben szteariinsavetanoílamidoószter, a gyap- 95 juizzadmány tartalmazta alkoholok, kaucsuk, hidrokaucsúk és végül! bizonyos alacsony molekulájú csúsztatósaeirek, mint pl. glicerin, glioerinóteralkohol. Ha pli. vinilkloriidból és akrilsavészterből álló po- 100 ü mérek keverékéihez forró hengeren az említett emulgálószernek csak l°/o-át keverjük, akkor az ilyen módon előállított hártya szakadása sokkal jobb, mint ilyen adalék nélkül. A ridégségnek a polimé- 105 rekhez adott ilyen anyagok útján elért csökkenése abban is nyilvánul, hogy az ilyen módon kevert polimerizáeiós termékekből előállított sajtolt tárgyak, mint pl. fésűk, nem törnek olyan könnyen, minlfj 110 ilyen adalékok nélkül sajtolt polimerek alkalmazásánál. Az ilyen kis adalékok hatása igen meglepő, minthogy a szokásos lágyítósaerek nagyobb tömegeinek hozzákeverésével ép- 115 pen ellenkező eredményeket érünk el. Ha u. i. hengerléskor pl. 5—10% ftálsavdibutilésztert vagy tributilfoszfátot vagy kám-