124587. lajstromszámú szabadalom • Kefe vagy seprő természetes fából készült sörtékkel

Megjelent 1940. évi szeptember hő 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMILEIRAS 124587. SZÁM. XX/e. OSZTÁLY. — B. 14540. ALAPSZÁM. Kefe vagy seprő természetes fából készült sörtékkel. Dr. jur. Bücker Wilhelm gyáros, Münster-ben (Németország). A bejelentés napja 1939. évi augusztus hó 8. Az eddig ismert keféknél vagy seprőiknél, melyek sortéi természetes fából készültek, a sörtiék a kefe-, illetve seprűháttal fcsűszerűiein teljes egészeit alkotnak, amint 5 az a fa termés Zieles növéséből származik. Ezek a sörték ugyanúgy mint egy fésű fogai vajgy villa ágai nem tekinthetők betéteknek, mivel az őket hordó alappal, úgy amint a fa növekedett, összefüggnek. 10 Az egyes sörtéket a kefe- vagy seprőhát bütüfa-felületéből többé-kevésbé mély, párhuzamos vajgy keresztezett bevágás vagy hasítás révén létesítik. Az így keletkezett fasörték könnyein letörnek, mert farostjaik 15 ilymódon való készítésüknél a tövüknél, vagyis azon a helyein, ahol a lemez a sörtékbe megy át, megsérültek, mivel a vágó-, illetve wssákozó szersízjám a fába való behatolásánál a maga részére is helyiét 20 igényeli, tehát a behatolási mélységig kiszorítóan halt. Ezenkívül fennforog az a veszély is, hogy a sok helyen való hasítás által a rost irányábani behasított kefe- vagy seprű-25 hát ütésnél, lökésnél vagy leejtésínél, illetve a fölváltva nedlvles és száraz fának folytonos használatánál különösein súroló, mosó keféknél ós hasonlóknál szétreped. A gyártásnál is sok selejtes áru adódik, 30 mivel a 'fa azon tulajdonsága folytán, hogy a rost irányiábian tovább reped, a kefevagy seprűhát könnyen szétreped. Ennélfogva az ilyen kefék vajgy seprűk nem voltak használhatók. 85 Már ajánlották, mint az a külföldi sörtékre utalt helyeken már szokásos, gyökerekből, fűből vagy nádszerű növényekből önálló sörteborílást készíteni. Ezek a borítások azonban szintén nem terjedhették el, mindienekélőítt azért nem, mivel 40 előkészítésük körülményes volt és az illlejtő növények résziben szintén nem álltak mint bellföldíi Inyersanyiagok e'egendő menynyiséghen rcndlelkezésire. A találmány megiolidjja azt a feladatot, 45. hojgy belföldön bőségesen kapható természetes fát használható kefékké vagy seprűkké lehessen feldolgozni. A taliálmány értelmében ezt a fát egyes vékony páHcikákká hasítjuk, amelyek sör- 50 ték gyanánt a kefék vagy seprűk önálló borítását létesítik. Kísérletek azt mutatták, hogy az ilyen borítás tartósság és ti&ztítómunka tekintetében az eddig használatos, a külföldi sörtékkel készült kefe- vagy 55 seprűborítiásoknál nem rosszabb, sőt ezek átlagos minőségét még felül is múlja. Az egyes sörterudiacskák jó meghajlási- és törési Sízilándlságiot imutatnak és nagymérvű rugailmiasságúk folytán mindlein igénynek 60 megfelelnek, amelyet a megbízható kefevagy seprűborítiástól megkövetelhetünk-A taliálmány egy különleges kiviteli alakja szerint a kefe- vagy seprűborítás sortéi kiettőshiosszúságú, közepükön meg- 65 hajlított és csomókká összjefoglalt rudlaqskákból állanak lés a kefe- vagy sepruháiba vannak beerősítve. Kitűnt ugyanis, hogy az ilyen természetes fából készült önálló betétet alkotó grudjacskák megfelelő' vékony- 70 ság mellett tartósan rugalmasak mariadnak olyannyira, hogy a kefe- vagy seprűháton egyszerűen és megbizhatóaln megeirősíthetők, pl. állati- vagy acéldrót-sör-