124394. lajstromszámú szabadalom • Aluminium kábelsaru

Megjelent 1940. évi szeptember hó l(5-á». MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 124394. SZÁM. VH/G. OSZTÁLY. M. 10646. ALAPSZÁM. Alumínium kabelsaru. J. Wilhelm Hofmann cég, Kadebeul. A bejelentés napja 1939. évi július hó 11. Kerek vagy szekfcorkeresztmelszelű villamos vezetékeknek lapos sínekkel való összekötését kábelsarukkal létesítik, melyek rendszerint a vezeték számára váló csat-5 lakozórészből és ehhez csatlakozó lapos csatlakozós zeni bői állanak. A vezetékeknek a kábéllsarúhoz való csatlakozása a legkülönfélébb módon történhetik, pl. forrasztással, hegesztéssel, kúppal való szo-10 rálássál, szorítópofákkal, különböző fajtájú rovátkáknak vagy tojásdad benyomásoknak az alkalmazásával. Azokban az esetekben, aho'í a vezeték és a lapos sín ugyanabból a íémbőii, pl. alumíniumból vagy rézből Ifi van, ugyanebből! a fémből, azaz pl. aluminium böl! vagy rézből való kábelsarúkat lehet alkalmazni. Minthogy újabban a kerekvagy szektor vezetékek majdnem kizárólag alumíniumból, a lapos sínek ellenben leg-20 többnyire rézből vannak, ennélfogva a kábelisárúknak olyanoknak kell lenniök, hogy az alumíniumvezeték és a rézből való lapos sín között elektrolitikus korrozióval szemben védett összekötést tegyenek lehe-25 tővé. Ily célokra eddig különböző fajtájú kábelsarúkat alkalmaztak. Sok esetben ezek úgy voltak kialakítva, hogy az alumíniumvezeték számára való csatlakozórész alumíniumból, a lapos csatlakozószem pedig 30 rézből volt, mikor is ezek a részek — az érintkezési hely légmentes elzárása mellett — csavarmenettel, besajtolt csapokkal vagy hasonlókkal voltak összekötve. Ilyfajta kábelsarúknak az a hátránya, hogy 35 drágák és aránylag nagyok, úgyhogy ezeket azokban az esetekben, ahol az olcsóság a fontos ós ahol korlátolt hely áll rendelkezésre, mint pl. házcsatlakozó-szekrényekben, stb. nem liehet alkalmazni. Ügy is próMMák megoldani a kérdést, hogy a 40 kábellsarú teljesen a vezeték fémjéből, azaz alumíniumból vagy a lapos sín fémjéből, azaz rézből volt. Előbbi esetben a csatlakozószem és sín közé kettősfém bői! való betéttárcsát iktattak, utóbbi esetben az alu- 4ft miniumvezietéket kettősfémbőal váló hüvelyivel vették körül, úgyhogy ismét csak ugyanazok a fémek kerülitek egymással érintkezésbe. Ennél a megoldásnál a munkás megbízhatóságára voltak utalva; ha 50 a kettó'sfém — tárcsa vagy — hüvelyt nem alkalmazta, korrózió léphetett fel. Ismeretesek továbbá oly kábelsaruk, melyek a vezeték fémjéből, azaz aluminiumbólí vannak ós melyeknél a csallakozószem 55 furatába rézpersely van korrozióbizitos<a>n besajtolva. Ennek a kivitelnek azonban az a hátránya, hogy a csatllakozószem igen széles és vastag, úgyho.gy a ká'belsarú sok esetben helyszűke miatt nem alkalmiazr 60 ható. Javasolták még a kábelsarúkat csőalakban teiftjesen kettősfémbei készíteni. Ez a kivitel kis helyet foglal el ugyan, de igen drága. 65 Ismeretes végül oly szorítóösszekötő különböző fémekből való villamos vejzetékek számára, melynél két vezetékvégre egy összekötőhüvely van rátolva. Emellett az egyik vezetékvégre kettősfémbűi készült 70 kőzbensőrétieg van rátolva, az elektrolitikus korrózió elkerülése céljából. E szorátóösiszekötő a kót vezetékvéget egymással közvetlenül köti össze. Ily szorltóösszekötőknek azonban az a hátránya, hogy igen 75 nagy méretűek és alumíniumvezetékeknek