124345. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektronáramok erősítésére és az eljárás foganatosítására való szekundérelektronerősítő

Megjelent 1940. évi augusztus hó 16-án. KAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BffiÓSÍÖ SZABADALMI LEIRAS 124345. SZÁM. VII/J. OSZTÁLY. — F. 8603. ALAPSZÁM. Eljárás elektronáramok erősítésére és az eljárás foganatosítására való szekundérelektróneró'sítő. Fernseh Aktien Gesellschaft cég', Berlin-Zehlendorf. A bejelentés napja 1938. évi december hó 24 Németországi elsőbbsége 1938. évi január hó 27. Tudvalevő, hogy szekundérelektronokkai történő többszöri sokszorozással idő ben ingadozó primőráram nagy kivezetési értékekre erősíthető meg. Az ily sze-5 kundérerősítőknek két alapalakja ismeretes, nevezetesen az, állandó feszültségekkel működő, úgynevezett sztatikái, sokszorozok és a Farmsworth-íóle „dinamikai" erősítők. Az egyenfeszültséggel 10 működtetett csöveknél több elektróda van és minden egyes elektron egy és ugyanazon felszabadító elektródán csak egyszer sokszorozható, viszont a dinamikai csöveknél az egész erősítés rendes körülmé-15 nyék között csak egyetlen vagy két felszabadító elktródával történik. Az utóbbi erősítők tehát egyszerűbb szerkezetűek. Ezeknek azonban az a nagy hátrányuk, hogy főként nagy áramsűrűségeknél mái' 20 nemi működnek stabil módon, hanem- öngerjesztésre hajlamosak. A találmány olyan erősítő eljárás és berendezés, amely a dinamikai erősítők említett hátrányától mentes, de amely-25 nél mégsem kell minden egyes sokszorozó művelet számára külön felszabadító elektróda. A találmány értelmében az elektrónáramot a cső belsejében többször vezetjük át egy és ugyanazon az egyenfeszült-30 seggel működtetett sokszorozóberendezésen, úgyhogy az áram bizonyos Ifokig köráramlást végez. Ilymódon mindegyik felszabadító elektróda többszörösen járulhat hozzá ugyanannak az elektronáram -35 nak a megerősítéséhez. Ennekfolytán azonos erősítéshez kevesebb fokozat és kisebb üzemi feszültségek szükségesek. (A csatolt találmány példaként.! kiviteli alakját «tűnteti fel. Az, 1 cső belsejében 2 jelöli a katódát, éO5 amely áttetsző fényelektromos réteg és amelyet hátsó oldala felől világítunk meg. Az itt felszabadított elektronok egymásután jutnak a lemezalakú 6, 12, 18 felszabadító elektródákra, amelyeknek 4*5 a feszültsége a katódához viszonyítva, pl. 60, 120, illetve 180 volt. 6', 12' és 18' nagynyílású rácsokat jelöl, amelyek az, egymásutáni fokozatok közötti vonzómezőket elválasztják egymástól és ugyanolyan 50 feszültséghez csatoltak, mint a minden kor mögöttük lévő lemjez, Esetleg ezek a rácsok is nagyfokú szekundérelektrónki bocsátásra aktiválhatok. Ekkor a 18 le mezről jövő elektronok a 24 rács iránya- 55 ban vonzatnak, amely a katódához lví-> -szonyítva 240 volt feszültségű. A 24 elektróda és a 2 katóda között két további 3 és 4 rács van, amelyek közül a 8 rács oly váltakozó feszültségű, hogy potenciálja 60 —120 és +300 volt között ingadozik, viszont a 4 rács —60 volt állandó potenciálú. Valamennyi egyenfeszütlséget az 5 feszültségosztóból vesszük, viszont 7 a váltakozó feszülstég forrását jelöli. 65 Ekkor a berendezés a következőképen, működik: A 3 rácson lévő váltakozó 'feszültség pozitív fázisában az elektronok a 24 rácsról lefelé elszívatnak. A 3 rácsról nem röpülhetnek elektronok a 4 70 rácsra, minthogy itt fékező mező van. A váltakozó feszültség negatív fázisa folyamán a viszonyok éppen megfordítottak. Az elektronok most szabadon röpülhet-