124327. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szivornyás öblítőkészülékeken különböző vízmennyiséggel való öblítésre
Megjelent 1940. évi augusztus hó 16-án, MAGYAR KIRÁLY SZABADALMI BTRÓSÁQ SZABADALMI LEIRAS 1243a 7. SZÁM. XXI/b. OSZTÁLY. — M, 11385. ALAPSZÁM. Berendezés szivornyás öblítőkészülékeken különböző vízmennyiséggel való öblítésre. Leopold Medek vízvezeték berendező Wien. A bejelentés napja 1938. évi szeptember hó 14. A találmány berendezés, mely a lehető legegyszerűbb módon lehetővé teszi a használatban lévő, szivornyás öblítőkészülékeknek olyan átalakítását, hogy 5 az öblítőtartányt szükséghez mérten részben vagy teljesen kiürítsük. E berendezés a találmány szerint kizárólag egy, a szivornya belső tere és az öblítővíztér között létesített összeköttetésből áll, melynek az 10 öblítővíztér felé eső szájnyílása az öblítővíztérben uralkodó, legmagasabb vízszintnél annyival mélyebben fekszik, hogy a szivornya belső tere a vízszintnek bizonyos mértékben való süllyedése után a 15 külső levegővel összeköttetésbe kerül és így a szivornyahatás idő előtt megszűnik. Ismeretesek ugyan már olyan berendezések, melyeknél a szivornya belső tere egy, a vízszint alá nyúló cső révén ugyan-2o csak összeköttetésbe hozható a külső levegővel, de az ily berendezéseknél kivétel nélkül külön vezérlőszervek vannak az összeköttetés létrehozására és megszüntetésére, mely szervek működtetéséhez 25 azonban két különböző vonótagra vagy más erőművi segédeszközre van szükség. Ezzel szemben a találmány ama új megismerésen alapul, hogy az említett összeköttetésen kívül,—amely lehet pl. 30 nyílás, cső, tömlő vagy hasonló, — semmiféle más eszközre nincsen szükség, hogy egy szivornyás öblítőkészüléket a legegyszerűbb módon és a legrövidebb idő alatt víztakaró öblítőkészülékké ala-35 kítsunk át. A csatolt raj/ a találmány példaképem kiviteli alakját tünteti fel. Az 40 1. és 2. ábra az egész kési-üifckcí oiuai-, illetve elülnézetben, részben m°tszetben ábrázolja. A 3. és 4. ábra pedig a találmány szerinti csőnek különleges kiviteli alakját metszetben tünteti fel. Az (F) víztartány aljához csatlakozik az (E) lefolyatócső, melynek felső végét 45 szokásos módon (D) szelep zárja el. Ez utóbbi a kettős (C; emelő révén a (B) húzólánccal és (A) fogantyúval van összekötve. A (D) szelep alatt az (E) lefolyatócsőhöz (G) szivornya csatlakozik, melynek 50 felső része a megtöltött víztartány (I) szintje fölé nyúl. A (G) szivornya felső részének (G1) faláa a szivornya belső tere és az öblítővíztér közötti összeköttetést létesítő, görbe (H) csődarab hatol át, 55 melynek szabad (K) vége a megtöltött (F) víztartány (I) szintje alá nyúl. Ha már most az öblítőkészülék működtetésekor az (A) kézifogantyút csak rövid időre lehúzzuk, akkor a (B) lánc és (C) QQ emelő révén (D) szelepet megemeljük, úgyhogy az (F) tartányból kis vízmennyiség folyik az (E) lefolyatócsőbe és ezzel a (G) "szivornya hatásossá válik, ami abban nyilvánul meg, hogy addig szív 65 vizet a tartányból az (E) esőbe, míg az eredeti (I) vízszint (íj szintre nemsülylyedt, mikoris a (H) cső (K) nyílása szabaddá válik és ezzel a szivornya belseje összeköttetésbe kerül a külső levegővel. 70 Ha azonban a (D) szelepet az (A) kézifogantyú lehúzásával tovább is felemelt helyzetben tartjuk, úgyhogy a vízszint az (íj) szint alá süllyed, akkor a tartány)
