124284. lajstromszámú szabadalom • Eljárás robbantógyuelegyek előállítására robbanószegecsekhez

Megjelent 1940. évi augusztus hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^BÄ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 134384. SZÁM. . IV/h/1. (XIX/g.) OSZTÁLY. — JD. 3178. ALAPSZÁM. Eljárás robbanó-gyuelegyek előállítására robbanószegecsekhez. Dynaniit-Actieiigesellschaft, vormals Alfred Nobel & Co. cég-, Troisdorf (Bez. Köln). A bejelentés napja 1939. évi március hó 29. Németországi elsőbbsége 1938. évi május 3. Olyan szegecselések foganatosítására, amelyek szerkezeti sajátosságok miatt a hátoldalon támasztást nem tesznek lehetővé, ajánlották már, hogy a zárófej ki-5 alakítását a szegecsszár kamrájában vagy furatában elhelyezett kis robbantótöltet felrobbantásával eszközöljék. A 369.395. számú német szabadalmi leírás eredetileg azt javasolta, hogy az ilyen ú. n. ,,rob-10 banószegecsnek" gyújtása és így működtetetése meglehetősen bonyolult elrendezésű, csappantyúra ható, mozgatható ütőszeggel történjék. Az ilyen gyújtási mód azonban kisebb méretű szegecseknél 15 egyáltalában nem használható és túlságosan drága ahhoz, hogy ilyen szegecsek általánosan alkalmazhatók legyenek. Igen célszerűnek és egyszerűnek tekinthető tehát a 648.842. és 655.669. számú 20 német szabadalmi leírások szerinti eljárás, amely a robbanószegecsek gyújtását hővezetés útján a szegecsnek a töltött robbantóanyag robbanási hőmérsékletére való, közvetett vagy közvetlen felhevíté-25 sével eszközli. Ezt a hevítést például villamosan fűtött forrasztópákának a szegecsfejre való helyezésével vagy villamos ellenálláshevítéssel hajtják végre. Az ilyenfajta szegecsek közül gazdasági 30 okokból csak olyanoknak a gyakorlati felhasználása jön tekintetbe, amelyeknél a robbantótöltet a szegecsszár nyitottfuratában van elhelyezve és amelyek külön mechanikai zárószervvel nincsenek 35 felszerelve. Ez az előfeltétel szükségképen csak olyan robbantóanyagok alkalmazását. teszi lehetővé, amelyek hőgyujtásnál még a legkisebb mennyiségekben is kellően nagy indulósebességgel rendelkeznek ah- 40 hoz, hogy a szegecsszár kidudorításához szükséges brizáns hatást kifejtsék. Az ilyen ú. n. indító-robbantóanyagok közül robbanástechnikai okokból csak a nehézfémazidok választhatók és ezek 45 közül főképen a robbantócsappantyúkhoz a gyakorlatban nagy mértékben felhasznált ólomazid jön tekintetbe. Az ólomazid a kidudorodás alakja és nagysága tekintetében igen jó eredmé- 50 nyéket ad, azonban annak hátránya az igen magas robbanáspont, amely 330 C° körül van. Ez a magas durranási hőmérséklet (Verpuffungstemperatur) a szegecsnek igen eres felhevítését teszi szűk- 55 ségessé, amely szükségképen az összeszegecselendő lemezekkel stb. közlődik. Az ilyen erős felhevítés azonban a velejáró szerkezeti és szilárdsági változások miatt nemesített szerkezeti anyagoknál, 60 mint acélnál és nemesíthető könnyűfémötvözeteknél egj'általában nem kívánatos és így minden körülmények között elkerülendő. Hogy az ólomazid e súlyos hátrányait 65 kiküszöböljük, azt a találmány értelmében olyan robbantóanyagokkal keverjük, amelyek magukban véve nem indítórobbantóanyagok, amelyeknek azonban lehetőleg 150 C° alatt fekvő gyulaspont- 70 juk van. Ilyenek pl. diazobenzolnitrátdurranáspont 90°; klórnitrodiazofenoldurranáspont 120°; dißromdiazofenoldurranáspont 142°; nitrodiazofenol-du-