124201. lajstromszámú szabadalom • Légmagos, nagyfrekvenciás gyűrűtekercs és hozzávaló huzal

iVleji'.jelent 1940. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYT IH'IQO SZABADALMI BIRÓSÁ«, SZABADALMI LEÍRÁS 124201. SZÁM VIT/J. OSZTÁLY. V. 3851. ALAPSZÁM. Légmagos, nagyfrekvenciás gyürűtekercs és hozzávaló huzal. Varga József, m kir, államrendőrség! nyugdíjas, Pestszentlőrinc. A bejelentés napja 1939. évi május hó 3 A találmány a nagyfrekvenciás •elek­trotechnikában használatos llégmagos, zárt gyűrűaliakú tekercsek körébe tartozik. Az ilyen tekercsek előnye az •egyeiuesvoiialú 5 (hengeres, hasábos) tekercsekkel szemben az, hogy a belsejükben levő. elektromág­neses tér önmagába záródó lévén, annak — a nagyfrekvenciás elektrotechnikában fokozott mértekben tekintetbe jövő — erő-10 vonalszóróidása lényegesen kisebb, mint az egyeniesvoniallú tekercsek, nyitott elektromág­neses terének szóródása. Minthogy azon­ban a tekercs oldallá, ill. fala, mely az egyenes vonalú teker csnéíi még gyakorlat i-15 lag zárt volt, a gyűrűié keresnél — a belső kerülettől) a külső kerület felé növekvő mértékben — nyitott, mert a menetek egy­mással nem párhuzamosak, az erővonalak egy része a gyűrűtekercs oldalán át mégis 20 kilép és mint szóródó erővonal kárba­vész. A taláümány célja ennek a szóródás­nak lehető csökkentése vagy gyakorlatilag teljes megszüntetése. A találmány szerint ez a célt úgy érjük 25 el, hogy a gyűrűtekercsnek azokon a he­lyein, amelyeknél a menetek egymással nem párhuzamosak, a tekercs képzésére különleges alakú huzalt használunk, mely a gyűrű belső kerületétől külső kerülete 30 felé oly mértékben szélesedik, amilyen mér­tékben a menetek az illtető helyein szét­tartanak. Ekként olyan gyűrűtekercshez ju­tunk, '.amelynek menetei között a szige­telő réteg mindenütt egyenlői vastag. Éz 35 a szigetelő réteg állhat csupán a huzal szigetelő burkolatából, vagy vegyesen a hu­zal szigetelő burkolatából és levegőiből, vagy pedig csupasz, huzal allkalma-zása ese­tén csupán levegő rétegből, amikoris a hu­zalmeneteket heiiyenkint szigetelő anyagú íö távolságtartók választják el egymástól. A köt utóbbi megoldás az elsőnél annyiban hátrányosabb, hogy ekkor a tekercs falán át ismét fellép bizonyos mértékű, ámbár az ismerteknél még mindig jóval kisebb 45 szóródás. A találmány kiterjed az említett kü­lönleges huzalra is, melyet az jellemez,, hogy egész hosszában vagy egyes szaka­szain átmenetesen kiszélesedik, majd ere- 50 die ti alakjára elkeskenyedik. A találmány szerinti huzalt a szokásos, állandó keresztmetszetű huzalokból sajto­lással állíthatjuk elő, mely célra az is­mert huzalt ( pl. egymással együttműködő, 55 excentrikus sajtoló görgők, vagy pedig egy­máshoz időszakosan közelített és egymás­tól) távolított sajtoló görgők között vezet­jük el. A gyűrűtekercsnek a találmány szerinti fiOi megvalósítása a nagyfrekvenciás tekercsek­nél nagy szerepet játszó kapacitív veszte­séget jgyakorlatillaj» nem változtatja meg, mert a szomszédos menetek egymással szemben álló felületeinek kölcsönös kö- 65 zelebbhozását, ami a kapacitást növeli, nagyjából kiegyenlíti az egymással szem­ben álló felülietek kisebb volta, ami viszont a kapacitást csökkenti. A mellékelt rajz a találmány szerinti te- 70 keres egyik kiviteli alakját, mint körgyűrű ^torold) alakú tekercset, példaképen, váz­latosan tünteti fel. Az 1. ábra a tekercs felülnézete, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom