124164. lajstromszámú szabadalom • Berendezés izzó elektródával létesített elektron áramoknak másodlagos elektronokkal való erősítésére

Megjelent lí)4<). évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 124164. SZÁM. Vll/.j. OSZTÁLY. — L. 7936. ALAPSZÁM. Berendezés izzó elektródával létesített elektronáramoknak másodlagos elektronokkal való erősítésére. C. Lorenz Aktiengesellschaft, gyári cég", Berlin-Tempelhof. A bejelentés napja 1939. évi augusztus hó 26. Németországi elsőbbsége 1938. évi augusztus hó 30. A másodlagos elektronkibocsátás jelenségét gycntge fényelektromos áramok erősítésére már eredményesen felhasználták a gyakorlatban. Javasolták már ennek a je-5 lenségnek izzó elektródával létesített elektronáramok erősítésére való felhasználását is, itt azonban zavarok léptek fel. A legnagyobb nehézséget az izzó katódából leválasztott porlasztási termékeknek az üt-10 kőző elektródáktól való távoltartása okozza. Ezek a porlasztási termékek ugyanis megváltoztatják az ütköző elektróda másodlagos kibocsátási tényezőjét s evvel az erősítőberendezés érzékenységéinek zavaró vállfi tozásait okozzák. A feladat tehát abban áll, hogy a porlasztási termékeket az ütköző elektródáktól távol tartsuk s csak az elsődleges elektronokat engedjük az ütköző elektródákhoz. 2ü E célból a találmány szerint a hevített elektronforrásból származó porlasztási termékeket kellő alakú ráccsal felfogjuk s az elektronokat mágneses mező segélyével átvezetjük ezen a felfogórácson az ütköző 2h elektródákhoz. A mágneses mező a porlasztási termékekre nem hat s őket még az esetben is, ha elektromos töltésük van, sokkal kisebb mértékben téríti el 'egyenesvonalú pályájuktól, mint az elektronokat, 30 mert az utóbbiak sokkal kisebbb tömegűek. A felfogórácson képződő másodlagos elektronokat fékezőrács segélyével megakadályozhatjuk abban, hogy az ütközőielektródákhoz jussanak. A felfogórácson átíbfj lyó és ily módon a felfogórácson képződölt másodlagos elektronoktól megtisztított áram a központos elrendezésű üközőelek -tródákba ütközik, s ezek ezt az áramot a róluk felszabaduló másodlagos elektronok segélyével továbib erősítik. Az ütközőelek- 40 •Irodák számát a mindenkor fennforgó viszonyoknak megfelelően választjuk meg. A csatolt rajz a találmány két kiviteli példáját szemlélteti vázlatosan. Az 1. ábra szerinti kivitelnél a közvet- 45 lenül vagy közvetve fűtött (K) izzókatődát az (1) vezérlőrács veszi körül, . ezt pedig az izzókatódából sugárirányban kilépő s egyenes pályán mozgó porlasztási termékek felfogására való felfogórács, mely 50 a központos elrendezésű hengeralakú (2) és (3) rácsokból áll. Ezek az izzókatódával] párhuzamos fémszalagokból készültek s a katódához viszonyítva egyenlő nagyságú pozitív potenciálisra vannak kapcsolva. A 55 (2) és (3) rácsok úgy vannak elhelyezve, hogy egymás nyílásait sugárirányban kölcsönösen elfedjék s ily módon a porlasztási termékek útját elzárják. A (2, 3) felfogórácsot, melynek külön- 60 ben a jelen esetiben ugyanaz a hatása, mint a közönséges erősítőesiövek árnyókolórácsának, a (4, 5, 6) stb. ütközőelektrcdák veszik körül szintén központosán. Ezeknek pozitív potenciálisa, sugárirányban növek- 65 szjk, tehát a (4) ütközcelektrcda pozitív potenciálisa nagyobb a (2, 3) felfogóírácsnál, az (5) ütközőelektróda pozitív potenciálisa viszont nagyobb a (4) ütközőelektródáénál és így tovább. A legnagyobb po- 70 zitív potenciálisa a legkívül levő (A) felfogóanódának van. Az ütközőelektródák például nagy másodlagos elektronkibocsá-