124129. lajstromszámú szabadalom • Eljárás könnyen oldható kálciumsók előállítására, amelyek tartós oldatokat adnak

Megjelent 1940. évi július hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 124129. SZÁM. IV/h/1. (IV/h/2.) OSZTÁLY. — W. 6924. ALAPSZÁM. Eljárás könnyen oldható kálciumsók előállítására, amelyek tartós oldatokat adnak. Johann A. Wiilfing- cég", Berlin. A bejelentés napja 1939. évi április hó 22. A találmány kalciumot, nátriumot, glukonát- és laktátmiaradékokat tartalmazó készítményekre vonatkozik. Ismeretes, hogy káfciumglukonát köizöm-5 Siéjges hőmérsékletein aránylag nehezen oldódik. E só vizes oldata közönséges hőmérsékleten már kb. 3—4<>/o kálciumglukonát-tartalom mellett telítve van. Az ilyen oldatok a parenterális (a bélrendszer meg-10 kerülésével gyakorolt áltálában injekciós) Mfciumgyógyásziatboz túlságosan kis: káleiumtartalimuk miaftt nem alkalmasak. 4»/o-nál több, pl. 10°/o káleiumglukoinátot tartalmazó oldatok viszont, amelyek külön-15 ben kellően nagy kálciumtartalmuk folytán a kálciumgyógyászaitbain már számításba jönnek, nem tartósak. A kálciumlaktát közönséges hőmérsékletem vízben ugyancsak nehezen oldódik. 20 így pl. 80 cm3

víz közönséges hőmérsékleten több napos állás után csak 4 g kálciumlaktátot old bevitessél készített 7, 7°/o-os káiciumOiaktát-oldiatból + 5°-on valló tárolásnál már néhány nap után kristályok 25 vállnak ki. Azonbian közönséges hőimérséklelen is már rövid idő után kálciumlaktát kristályosodik ki. Olyan kátciumglukoinát-oldatok, amelyeknek bizonyos mértékű, részben kialé-30 gítő állékonyságuk van, úgy állíthatók dllő, hogy a túltelített oldathoz, pl. 10°/o kál]ciumglukonátot tartalmazó vizes oldathoz, olyan anyagokat adunk, amiilyenek pl, kálciummannonát, 'ketonsavak káleiumsói, 35 mjnt pl. kálciumlevulinát, nátriumtioszúiifát, bórsav, kálciumszáharát. Az állékonyság elérésére ajánlották már a biousavák káleiumsóinak, pl. kálciumlaktobionátnaik és kálciummáltobionátnak hozzáadását is, mimieüett ez a stabilizálás kettőssó-képző- *o désisel magyarázható!. Hasonlóképen megkísérelték a stabilizálást úgy, hogy egyszerű káliciumsókkal, pl. kálciumklloriddal vag}^ kálciumformiáttai kettőssot képeztek, valamint úgy is, hogy kálciumglukonát túl- *-'r

> telített oldatait adalékokkal vagy azok néillkül forrón szűrték, majd zárt edényekbe forróin betöltötték ós ezt követőíeg újból fclíhevíteítiték. Ezeknek a javaslatoknak, amelyek rész- 50 ben a túl telített kálciumglukoná toldatok: kristályosodásának lassítását idézik elő, különböző hátrányaik vannak, amelyek egyrészt abban állnak, hogy stabilizátoroikként idegen anyagokat használnak, más- 55 részt abban is, hogy olyan oldatok keletkeznek, amelyek a szöveteket izgató hatásuk miatt intramuszkulárisan nem iecsr kendezhetők be, mimelíett lényeges hátrány az is, hogy aránylag drága stabilizá- 60 torok kerülnek alkalmazásira. Azt találtuk, hogy könnyen oldható, álllókony és aránylag nagy töménységű oldatokat alkotó káleiurnsókat úgy kaphatunk, hogy kálciumglukonátra nátriumlaktátot, 65 illetőleg kálciurnliaktátra nátriumglukonátot engedünk hatni.; pl. semleges kém* hatású túltelített kálciumglukonát-, ililetöleg kaLciumlaktátoldatokat egyszerű és nem drága módon nátriumlaktált, illető- 70 nátriumgiukonát hozzáadásával tehetünk áUékonyakká. A kísérletek azt mutatták, hogy nátriumliaktútot tartalmazó kálciurnglukonát-oldátokból és nátriumgluko-