124097. lajstromszámú szabadalom • VIllamos kisütőcső, valamint ily kisütőcsövet tartalmazó berendezés
Megjelent 1940. évi július lió 15-én. 1ÍASTAE KIEÍLTI J59K SZABADALMI BTEÓSÍfl SZABADALMI LEÍRÁS 124097. SZÁM. VII/J. (Vll/d.) OSZTÁLY. - P. 9328. ALAPSZÁM. Villamos kisütőcső, valamint ily kisütőcsövet tartalmazó berendezés. N. V. Philips' Gloeilampeiifaforieken cégi', Eiiidlioveii-ben (Németalföld). A bejelentés napja 1938. évi április hó 13. Németalföldi elsőbbsége 1937. évi április hó 13. A találmány oly villamos kisütőcső, amely olyan anyaggal borított elektródát tartalmaz, amely anyag elektronáram felcsap adásánál csupán igen kevés szekun-5 dérelektront emittál. Régóta ismeretes már, hogy villamos kisütőcsövek alkalmazásánál nehézségek adódhatnak abból, hogy a cső katódájáből kilépő elektronok nagy sebességgel a cső 10 más elektródáira vagy egyéb részeire csapódnak és ekkor a testek felületéből szekundérelíektroinokat váltanak ki. Szabadalmak és folyóiratok e szekundéremisiszió elnyomására számos rendszabályt említenek, 15 ezek általában arra irányulnak, hogy azt a felületet, amelyből e szekundéreJIfcktronok kilépnek, oly anyaggal borítják, melynek az a tulajdonsága, hogy belőle elektronáram feles apadásánál csupán igen kevés 20 elektron lép ki. így pl. javasolták villamos kiisütőcsövek rácsainak vagy anódáinak borítását oly anyagokkal, miint a króimoxid, ezüst, nikkeíoxid, moli'bdénoíxid, stb., leginkább azon-25 ban szemet alikalmazmak, amely különösen korom alakjában igen csekély szekundéremissziójú. E kérdéssel kapcsolatosan számos kísérletet végeztünk és megállapítottuk, hogy 30 igen csekély szekundéramissiziiót kapunk a találmány szerinti villamos kisütőcső alkalmazásánál. A találmány szerinti kisütőcsövet az jellemzi, hogy nem elektronok emittálásána 85 valló oly elektródát tartalmaz, melynek felületét tiszta, fémes litium- és/vagy berilliiumréteg borítja. Azt tálaltuk ugyanis, hogy e kis atomsúlyú fémeknek mint a lítiumnál és beril'liuimnál, igen csekély szekundéreimisz- 40 szijó mutatkozik, ami talán onnan származik, hogy az ilyen anyaggál borított felületre csapódó elektronok ebbe a felületbe aránylag mélyen hatolnak, úgy hogy a szekundérelék trónok meglehetősen nehezen 45 léphetnek ki. Az egyes anyagok Sízekundéremisszója tudvalevőleg az ezzel az anyaggal bevont elektnóda ós a primer emissziójú test közé kapcsolt feszültséggel ingadozik. Ha a sze- 50 kundéremisszióit e feszültség függvényéhen ábrázoljuk, azt látjuk, hogy e görbének valamennyi anyag esetében maximuma van, azaz a szekumdéreimisszió a feszültséggel növekedik, amíg bizonyos feszültsé- 55 get el nem ért, majd ismét csökken. A litium és berillium alkalmazásának továbbá igen nagy előnye, hogy a szekuindéremisszió maximuma aránylag kis feszültségnél van és a maximum maga is 60 kicsiny. Ez a maximum berillium esetén pirimérelektrononként 0.6 szekundérélektron és 200 Volt-mái van, liltium esetén pedig ezek az értékek 0,5, illetve 100 Volt. Ennek következtében ezeket az anyagokat 65 rendkívül jól alkalmazhatjuk ol!y elektródák 'borításaként, amelyek a cső üzeme közben nagy feszültséget érnek él és ezekben az esetekben a szekundéremissziójuk még kisebb az e célra legjobban aikal- 70 mas, ismert anyagokéinál, mint a korom,