124081. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek hidratálására

Megjelent 1940. évi július hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS í 24081. SZÁM. IV/ll/l. OSZTÁLY. V. 1038. ALAPSZÁM. Eljárás olefinek hidratálására. Les IJsines de Melle cég:, Melle (Deux-Sévres), Franciaország1

, felerészTben mint Henri Martin Guioot vegyész, Mórt (Deux-Sévres) jogutódja. A bejelentés napja 1938. évi október hó 18. Franciaországi elsőbbsége 1937. évi november hó 17. Olefineket ismert módon közvetlenül a megfelelő alkoholokká liehet átalakítani olymódon, hogy azokat MdratálóoldatókkaL rendszerint kénsavnak meleg vizes olda-5 taival, abszorbeál tatjuk. Különösen Wibaut és Dickmann (Koninjlike Akademie Van Weteuscbappen T. C. Amsterdam, 1923. márc. 24, 26. körbet, 321. oldal) 'mutattak rá arra a lehetőségre, hogy etilalkohol ellö-10 állítható olymódon., hogy etilént kis tornyon vezetünk át, melyet 150—160°-ra hevített, 65°/o-os vizes kéinsavoldattal permetezünk. Az e torony kilépiöínyílásán távozó, nem abszorbeált etilén csekély meiny-15 nyiisógu alkoholt és vízgőzt visz magával.. A gáz lehűtése után oly párlat gyűlik össze, mely 5 liter keringő; etilénre vonatkoztatva 0,21 g allkohoält tartalmaz1, A fenti közlemény szerzői kiemelik a 20 reakció rendkívüli lanybaságát és azt a következtetést vonják le, hogy a reakció gyakorlati szempontból érdektelen. Minthogy azonban alkoholoknak olefinekből való előállítása gazdasági okokból igenfom-25 tos, később számos kísérletet végeztek azon célíból, hogy a Wibaut és Dickrnamtvféle reakció ipari kihasználását lehetőivé tegyék. A reakciósebesség fokozására legtöbb-80 nyire úgy jártak el, hogy a ínyomást rendkívüli módon emelték. így például javasolták a nyomásinak 200—250 atmoszférára (liásd a 729.765. sz. francia szabadalmi leírást), sőt 700 atm-ára (lásd a 786.687. 35 sz. francia szabadalmi leírás 2. oldala 80. sorát) való fokozását; ezen eljárások hátránya az, hogy a szivattyúzásra jelentós kiadásokat kell fordítani ós egyébként is költséges berendezést igényelnek, Más szerzőik lényegesen töményebb kén- 40 savolidatok alkalmazását javasolják; ezeknél azonban a Berthelot-íéle klasszikus reakció tartományába jutunk és gondoskodni kell arról, hogy egy közbenső fokozatban az átmenetileg képzSídött alkukén- 15 savakat hidrolizáljuk, Nem kívánatos! másodlagos reakciók lépnek továbbá fel, különösen a reagensnek (hidratálóoldatnak) az eredeti koncentrációiig való töményíté;sekor. Ennek következtéiben a reagens 50 gyorsan üzemképtelen lesz, ami nagy hátrányt jeüemt ós ezért a termelési költségek is annyira növekednek, hogy a>z eljárás alkalmazása gyakorlatilag nem jöhet tekintetbe, 55 A találmány eljárás olefinek, mint pll. etilén, propilén, stb, hidratálására magukban vagy közömbös gázokkal; elegyítve, közönséges vagy kissé fokozott nyomáson és oly hidraíálóf olyadék alkallmazásával, melyr

60 nek eredeti állapotát korlátlan újraíeH-használás végett folytonosan helyreállítjuk. A találmány szerinti eljárást az .alant ismerletett műveiletek valamelyike jeillleimzi 65 és ezeket magukban vagy az igénypontokban meghatározott különböző kombinációkban alkalmazhal juk. A találmány szeriinti eljárás egyik műveletét a következőikben ismertetjük: 70