124075. lajstromszámú szabadalom • Összeköttetés közös hossztengelyű kábelekhez

124075. 3 Az előzőkben ismertetett közös hossztengelyű vezetékeknél működés közben áthallás lép fel, amelynek zavaró nagyságrendje van. Ez onnnan ered, hogy a réz ö csíkoktól eredő hosszirányú mező az acélszalagokban feszültségeket indukál. Minthogy a külső vezeték külső felületén a feszültség egyenlő, az áthallás, amint azt az előzőkben említettük, lényegeto sen csökkenthető oly módon, hogy az (ST, ST1) acélszalagok szabad végeit a külslő (OC, OCl) vezetékek külső felületéhez forrasztjuk. Ilyen (SOL, SOLI) forrasztás (6. ábra) az acélszalagok és külső vezeték köti 5 zött kicsiny impedanciájú érintkezést eredményez. Az acélszalagokban indukált feszültségek tehát az (E, E) egyenfeszültségű pontokban szétszóródnak, ami az áthallás zavaró hatását csökkenti. 30 Természetes, hogy a feszültség szétszóródása végett az acélszalagokban létesített rövidzárlat a nagyfrekvenciájú ára>mok átviteléire használt áramkörtől villamos szempontból független. .25 Az acélszalagok forrasztása a közös hosisztengjelyű vezeték végződésein vagy az összeköttetési végeken foganatosítható, továbbá az összeköttetés vezetőlképiessiége oly módon növelhető, hogy a (26) hüvelyt tel"áo jes hossza mentén a belsiő vezetőkhöz és a (22) hüvelyt a külsői vezetőkhöz forrasztjuk, amint azt a következiőkbein ismertetjük. A központosán elrendezett vezeték min•35 denik végére a 3—7. ábrák szerint (24) szigetelői 'dugaszt vagy karmantyút húzunk, mikorjs az a külslő csőallakú (OC, OCl) vezetőikkel tqleiszkópHSzerű kapcsolatba jut. Az említett dugaszokat, illetve karman-40 tyúkat oly célból rendezzük el, hogy azok a (C, Cl) vezetőket a hozzájuk tartozó (OG, OCl) vezetőkhöz képest központos helyzetben tartsák, amint azt a 3. ábrában felv tüntettük. 45 A külső (OC) és (OCl) vezetők mindenik végére egy-egy (25) gyűrűt helyezünk, mire a felhasított (26) hüvelyt a 4. és 9. ábra szerint a (C) és (Cl) huzalok egymással szomszédos végeire húzzuk aképien, ' 50 hogy a hüvely végei a (24) karmantyú megfelelő végeinek támaszkodnak. Ezt a helyzetet a 4. ábrában tüntettük fiel. Miután a (26) hüvelyt a (C) és (Cl) huzalokra sajtoltuk, azt az 5. ábra szerint az 55 említett huzalokhoz forrasztjuk. Ezt követőleg a felhasított (22) vezető hüvelyt oly helyzetben rendezzük el, hogy a külső (OC, OCl) vezetékek végeire szorítható. A hüvelyt ebben a helyzetben a (25) gyűrűk tartják. A (25) gyűrűket a (22) hü- 60 velyek végeire szorítjuk a kerület ama! helyén, amelyen a (Pf) lyuksor van. Ezt a helyzetet a 6. ábrában tüntettük fel. Ily módon a külső vezetékkel mechanikus öszszeköttetós létesül és a (24) dugaszok, il- 65 lietve karmantyúk a (C) és (Cl) huzalokon tengelyirányú elmozgás ellen rögzíthetők. A (Pf) lyukak folytán a forrasztó •anyag az (OC) és (OCl) vezetőik kerülete iés a (22) hüvely alísó, illetve belsiő 70 felületa közé folyhat, amikor a (25) gyűrűket, az (OC) és (OCl) külsői vezetők (P) részeit, amelyek az (ST) és (ST1) acélszalagok, valamint a (22) hüvely szemben fekvő végei között vannak, továbbá az 75 acélszalagokat és ezek (23) szorító gyűrűit a forrasztó anyag vagy más azonos rendeltetésű anyag rétege bevonja. Az ismertetett módon az (OC) vezetékszakasztól az (OCl) vezetékszakaszhoz, biztos yil- 80 lamos folytonosság létesíthető. Ezt az állapotot a 7. ábrában tüntettük fel. Amint a központos vezetékeik egy párjának összeköttetésével: az 1. ábrában feltüntetett módon elkészültünk, az összeköt- 85 tetési helyeket közös ólomköpennyel burkoljuk, 'amelyet ismeretes módon az egyes kábelszakaszok végeihez {orrasztunk. Az ólomköpeny szomszédos végrészeire előzőleg szigetelő szalagot tekercselünk, lameljy 90 mindenik kábelszakasz (ST) és (STl) acélszalagjainak kellő hosszúságú részére terjed, , A külső (OC) és (OCl) vezetékek végeinek levágására való szerszámot a 15. és 95 16. ábrákban tüntettünk fel. A szerszámnak hengeres, rovátkolt (30) markolata van, amelynek (31) hosszfürataba az (OC), illetve (OCl) vezetői lazán beleillik. A (30) markolat egyik végén (32) üreg van, 100 amelybe a (33, 34) görgők ágyazhatok. A (32) üreg olidálfalaíhan a (35) emelői kar (36) forgási csapjának csapágyai vannak. A (37) oldalfalait a (30) markolaton a (37, 38) csavarok rögzítik. A (35) emelői kar 105 (40) vágó kereket hord. Ezek a részek a (30) markolatnak a külsői vezetőn a nyíl irányában valló forgatásakor oly helyzetbe mozognak, amelyen az emelői kar (B) része a (30) markolat (R) pereméből ala- 110 kított (S) ütközőibe ütközik, amely a vágó kerék mozgását határolja és amely jelzi, hogy a külső vezeték elkülönítése megtörtént. A (23) és (25) gyűrűknek az (ST), illetve 115