124073. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminium vagy aluminiumötvözetek savanyú hidrogénszuperoxidoldatok hatására bekövetkezező korróziójának megakadályozására

2 124073. akadályozható meg,' ha a fém felületét anódosan oxidáljuk. Megállapítottuk, hogy ily anódos oxidbevonat nemcsak kemény és ledörzsöléső sei szemben nagyon ellenálló, hanem savanyú hidrogénszuperoxidok támadásával szemben is jelent éken yen ellenállóképes, különösen oly oldatokkal szemben, amelyek pH értéke nagyobb, mint 1,5. «o Ilyen oxidbevonat továbbá szilárdan tapad arra az alumíniumfelületre, amelyen képződött és hidrogénszuperoxidoldatokjelenlétében is még az alumínium haj Irtásakor sem válik le a felületről. •15 A találmány gyakorlati kivitelénél pl. hidrogénszuperoxidoldatok számára való alumíniumedényt megfelelő elektrolittel megtoltunk és villamosáramot vezetünk az elektrolitén át. Az anóda maga az :20 alumíniumedény, katóda gyanánt pedig tetszőleges megfelelő fémet, pl. alumíniumot, ónt vagy ólmot használunk. Elektrolit gyanánt előnyösen 5—75%-os kénsavat használunk. A felület helyi .25 korróziójának megakadályozása végett célszerű, ha a kezelést kíméletes, de erőteljes mozgatás közben végezzük. A kezelést mindaddig folytatjuk, míg jó oxidbevonat nem keletkezik. A bevonat vas:30 tagsága egyrészt az oxidációs kezeléshez használt áram erősségétől, másrészt a kezelés időtartamától függ. 5—6 Amp. erősségű áram 10—30 perc alatt elég vastag bevonatot eredményez. 35 Azt találtuk továbbá, hogy oly alumínium vagy alumíniumötvözetek korrózióval szembeni ellenállóképessége, melyeket anódos bevonattal vontunk be, még tovább növelhető azzal, ha az anóm dosan oxidált fémet paraffinnal vagy hasonló közömbös szénhidrogénekkel, pl. földolajokkal vagy más paraffinhoz hasonló anyagokkal, pl. viaszokkal vagy ezek elegyeivel kezeljük, melyek hidro•45 génszuperoxidoldatokkal szemben ellenállóak. Megállapítottuk, hogy ezeket az anyagokat az anódosan oxidált alumíniumbevonat nagy mértékben adszorbeálja és rögzítve tartja. A bevonat adszor-50 beáló tulajdonsága bizonyos mértékben a bevonat vastagságától és különösen az elektrolit töménységétől függ. Ha elektrolit gyanánt kénsavat használunk, már 5—20%-os oldatokkal kemény, ellenálló,S5 képes exidbevonatokat kapunk, amelyek azonban aránylag kevéssé adszorbeálóképesek. Ha ezzel szemben elektrolit gyanánt 20—75%-os kénsavat használunk, akkor oly bevonatokat kapunk, amelyek nemcsak kemények és ellenálló- 6i képesek, hanem paraffin és hasonló anyagok nagy mennyiségét tudják adszorpció útján felvenni. Az adszorpciót egyszerűen úgy hozzuk létre, hogy áz adszorbeálandó folyadékot 6í az anódosan oxidált fémre felvisszük, mire a folyadékfölösleget eltávolítjuk. Ha az anyag, mint pl. a paraffin közönséges hőmérsékleten nem folyékony, akkor azt megolvasztott állapotban, vagy valamely ?( közömbös oldószer, pl. petroléter oldatában használhatjuk. Az anódosan oxidált alumíniumedényeket a folyékony, megolvasztott, vagy feloldott anyaggal a legegyszerűbben úgy kezelhetjük, hogy az 7; anyagot az edénybe bevisszük és azután az edényt többször megforgatjuk, míg a védőfolyadék annak az egész belső felületét be nem nedvesítette. Ezután a fölös folyadékot leöntjük és a felületen még 8( esetleg visszamaradt maradékokat letöröljük, oldjuk vagy elgőzölögtetjük. Az adszorbeálandó folyadék azonban az oxidált felületre fel is peremetezhető vagy fecskendezhető. A fölös folyadékmennyi- 8 séget minden esetben el kell távolítani, hogy a hidrogénszuperoxidoldatot be ne szennyezze. Megállapítottuk, hogy a paraffin és paraffinhoz hasonló anyagok anódosan 9( oxidált alumíniumfelületeken lényegesen szilárdabban maradnak rögzítve, mint közönséges alumínium felületén. Ha közönséges alumíniumot paraffinnal bevonunk, akkor a paraffinréteg letörléssel 9í vagy oldószerrel minden további nélkül eltávolítható. Közönséges alumínium paraffinbevonatai önmagukban is hajlamosak a repedezésre vagy lepattogzásra, különösen hidegben, vagy ha az alu- l( míniumot meghajlítjuk. Ha azonban a paraffinanyagot anódosan oxidált bevonat adszorbeálja, különösen olyan, amelyet 20—75%-os kénsavoldatban foganatosított anódos oxidációval állítottunk elő, l( akkor a bevonat eltávolítása rendkívül nehéz és sem alapos letörléssel, sem oldószerekkel való mosással nem lehetséges. Minden valószínűség szerint a paraffin vagy más közömbös anyag a likacsos 11 oxidbevonatban nagyon finoman és egyenletesen oszlik el és azt a likacsok rögzítve tartják. Egyúttal oly réteg keletkezik, melyen a hidrogénszuperoxidoldatok nem tudnak áthatolni és így az alatta levő 11 fémet védi. Az anódosan oxidált fémen