124057. lajstromszámú szabadalom • Vonós vagy pengetett hangszer
Megjelent 1940 évi július hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÍŐ SZABADALMI LEIRAS ! £4057. SZÁM. IX/d. OSZTÁLY. — T. 6217. ALAPSZÁM. Vonós vagy pengetett hangszer. Tóth Lajos hangszerész, Csepel. A bejelentés napja 1938. évi július hó 8. A 116.798. számú szabadalom olyan vonós vagy pengetett hangszert ismertet, melynek rezonáns szekrénye — kávás (oldallapos) hangszereiknél — a kávával, 5 káva nélküli hangszereknél pedig; a fenéklappal (hátlappal) párhuzamosan, köz hagyásával -beépített, rugalmas hártyát tartalmaz. Az ilyen hangszer, az ismertekkel szemben, azzal az előnyével válik 10 ki, hogy hangja feltűnően szebb és erős ebb. Azt találtam már most, hogy az ekként felépített vagy nemesített, kávás hangszerek hangját tovább lehet tökéletesíteni, 15 ha az alábbi javításokat alkalmazzuk. Az egyik javítás az, hogy a fclávás hangszerek számára való hártya-szalagot, hoszs'zara merőlegesen, hajtogatással bordázzuk és az így létesített, maradandó bordá-20 kat feltüntető szalagot építjük a hangszerbe. A másik javítás abból áll, hogy a hangszernek a mély húrok íelé eső oldalán a káva, a rugalmas hártya-szalag és az úgy-25 nevezett szöglécek közötti, lapos, zárt terét, ennek növelése céljából, magasabbra méretezzük, mint a magas húrok felé eső oldalon. Azonkívül, hogy mindkét javítás a hang-30 szer hangját tlökeletesbíti, a szalag bordázásával, mint bizonyos merevítéssel, azt az előnyt is elérjük, hogy a szalagnak hosszabb idő (évek) múlva esetleg mutatkozó, káros eltorzulásait elkerüljük. 35 A mellékelt rajz a találmány szerinti hangszerek közül hegedűt tüntet fel. Az 1. ábra a hegedű felülnézete. A 40 45 2. ábra függélyes metszet a mély hurok felé eső vagyis baloldali, felső vagy alsó kávarész bármely helyén, a rugalmas szalag ivalaonely két bordája között, nagyobb léptékben. A 3. ábra hasonló metszet a magas hurok felé eső vagyis jobboldalon, a rugalmas szalag egyik 'bordájánál. A hegedű felső kávája, tudvalevőleg, az (1) saroktól, a nyak tövét megkerülve, a (2) sarokig, két középkávája az (1) saroktól a (3) sarokig, ill. a (2) saraktól a <4) sarokig, alsó kávája, pedig a (3) saroktól, 50 a húrtartót megkerülve, a (4) sarokig terjed (1. ábra). A felső és az also káva mentén, ezekkel párhuzamosan, köz hagyásával, a fedőlaptól a hátlapig érő, rugalmas (5) szalagot erősítjük a hegedű belsejébe. 55 E szalagot a körülfutó (6) szöglécekhez ragasztjuk (2. vagy 3. ábra). A szalagok a sarkokba helyezett, szokásos tőkéknél végződnek. A káva és a szalag közötti, keskeny teret a sarkoknál esetleg zárólécekkel zárhatjuk el. A találmány szerint már most az (5) szalagokon befelé nyúló, függélyes (7) bordák vannak, melyeket rigy hozunk létre, hogy a szalagokat, beépítésük előtt, hosszirányúikra merőlegesen, éles szögben meghajlítjuk. A celloián, celluloid, oellit vagy másiefféle íanyiafgú hártyán ekként kialakított, hajtási élek állandóan megmaradnak, A bordák távolsága, egész, hegedűnél, k!b. 70 IV2—2V2 cm, még pedig, előnyösen, a mély húrok oldalán nagyobb, mint a magas húrok oldalán. Nagyobb vagy kisebb méretű hangszernél a bordák távolsága arányosan nagyobb-, ill. kisebb. 75 60 65
