124057. lajstromszámú szabadalom • Vonós vagy pengetett hangszer

Megjelent 1940 évi július hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÍŐ SZABADALMI LEIRAS ! £4057. SZÁM. IX/d. OSZTÁLY. — T. 6217. ALAPSZÁM. Vonós vagy pengetett hangszer. Tóth Lajos hangszerész, Csepel. A bejelentés napja 1938. évi július hó 8. A 116.798. számú szabadalom olyan vo­nós vagy pengetett hangszert ismertet, melynek rezonáns szekrénye — kávás (oldallapos) hangszereiknél — a kávával, 5 káva nélküli hangszereknél pedig; a fenék­lappal (hátlappal) párhuzamosan, köz hagyásával -beépített, rugalmas hártyát tartalmaz. Az ilyen hangszer, az ismer­tekkel szemben, azzal az előnyével válik 10 ki, hogy hangja feltűnően szebb és erős ebb. Azt találtam már most, hogy az ekként felépített vagy nemesített, kávás hang­szerek hangját tovább lehet tökéletesíteni, 15 ha az alábbi javításokat alkalmazzuk. Az egyik javítás az, hogy a fclávás hang­szerek számára való hártya-szalagot, hosz­s'zara merőlegesen, hajtogatással bordáz­zuk és az így létesített, maradandó bordá-20 kat feltüntető szalagot építjük a hang­szerbe. A másik javítás abból áll, hogy a hang­szernek a mély húrok íelé eső oldalán a káva, a rugalmas hártya-szalag és az úgy-25 nevezett szöglécek közötti, lapos, zárt terét, ennek növelése céljából, magasabbra mé­retezzük, mint a magas húrok felé eső oldalon. Azonkívül, hogy mindkét javítás a hang-30 szer hangját tlökeletesbíti, a szalag bordá­zásával, mint bizonyos merevítéssel, azt az előnyt is elérjük, hogy a szalagnak hosszabb idő (évek) múlva esetleg mutat­kozó, káros eltorzulásait elkerüljük. 35 A mellékelt rajz a találmány szerinti hangszerek közül hegedűt tüntet fel. Az 1. ábra a hegedű felülnézete. A 40 45 2. ábra függélyes metszet a mély hurok felé eső vagyis baloldali, felső vagy alsó kávarész bármely helyén, a rugalmas sza­lag ivalaonely két bordája között, nagyobb léptékben. A 3. ábra hasonló metszet a magas hurok felé eső vagyis jobboldalon, a rugalmas szalag egyik 'bordájánál. A hegedű felső kávája, tudvalevőleg, az (1) saroktól, a nyak tövét megkerülve, a (2) sarokig, két középkávája az (1) sarok­tól a (3) sarokig, ill. a (2) saraktól a <4) sarokig, alsó kávája, pedig a (3) saroktól, 50 a húrtartót megkerülve, a (4) sarokig ter­jed (1. ábra). A felső és az also káva men­tén, ezekkel párhuzamosan, köz hagyásá­val, a fedőlaptól a hátlapig érő, rugalmas (5) szalagot erősítjük a hegedű belsejébe. 55 E szalagot a körülfutó (6) szöglécekhez ragasztjuk (2. vagy 3. ábra). A szalagok a sarkokba helyezett, szokásos tőkéknél vég­ződnek. A káva és a szalag közötti, kes­keny teret a sarkoknál esetleg zárólécek­kel zárhatjuk el. A találmány szerint már most az (5) szalagokon befelé nyúló, függélyes (7) bor­dák vannak, melyeket rigy hozunk létre, hogy a szalagokat, beépítésük előtt, hossz­irányúikra merőlegesen, éles szögben meg­hajlítjuk. A celloián, celluloid, oellit vagy másiefféle íanyiafgú hártyán ekként kialakí­tott, hajtási élek állandóan megmaradnak, A bordák távolsága, egész, hegedűnél, k!b. 70 IV2—2V2 cm, még pedig, előnyösen, a mély húrok oldalán nagyobb, mint a ma­gas húrok oldalán. Nagyobb vagy kisebb méretű hangszernél a bordák távolsága arányosan nagyobb-, ill. kisebb. 75 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom