124019. lajstromszámú szabadalom • Eltérítővezérléses elektronsugárcső

184019. 3 (tehát a katódától nagyobb távolságban) helyezzük el. A találmány szerinti cső elvi elektróda­elrendezéseinek különböző változatait 5 szemléltető 2—5. ábrák mindegyikén lát­ható, hogy az (A) munkaanóda sugár­irányban nézve a (HA) segédanóda mögött fekszik és attól az (SG^ árnyékólóráccsal van villamosan elválasztva. Az ábrákon 10 továbbá látható, hogy a munka- és segéd­anóda, valamint az árnyékolószervek is, az eltérítetlen sugárnyaláb irányára merő­leges helyzetűek. A kísérletek azt mutat­ták, hogy az ilyen elrendezéseknél, ha az 15 (SGi) árnyékolórács elég sűrű, akkor a cső belső ellenállása az elektronsugár­nyalábnak a (k) környezetbe való lépése­kor sem változik gyakorlatilag számot­tevő mértékben. A 2. ábra szerinti elren-20 dezésnél az (A) és (SGj) elektródák közt hátrányos másodlagos emissziójelenségek léphetnek fel, melyeket a 3. ábra szerinti elrendezéssel, azaz a (BG) fékezőrácsnak közéjük való beépítésével, küszöbölhe-25 tünk ki. Igen egyszerű és mégis jó elren­dezést mutat a 4. ábra, melynél a (HA) segédanóda az (SGj) árnyékolórácscal villamos és mechanikai szempontból egy­séget alkotóan van összeépítve, úgyhogy 30 az árnyekolórács felülete a segédanóda felületének folytatását képezi. Ilyen el­rendezés ugyanis azt eredményezi, hogy a potenciált az egész felületen, tehát a (k) környezetben is, főleg a segédanóda 35 feszültsége határozza meg és így az az anódfeszültségtől csak azon áthatási té­nyező által befolyásoltan függ, melyet az (A) anóda e felületekre a célszerűen e két elektródacsoport közt szintén elrende-40 zett (a 4. ábrán fel nem tüntetett) fékező­rácson át kifejt. Kellő elrendezéssel elér­hető, hogy a munkaanódának a segéd­anódfelületre való áthatása 10%-nál ki­sebbb legyen. Szükség esetén a segédanóda 45 és fékezőrács között további árnyékoló­rács foglalhat helyet, melyet az 5. ábrán (SG2 ) jelzéssel jeleztünk. Az árnyékolórácsok a találmány sze­rinti csöveknél is lényegileg a szokásos 50 alkatúak, azaz pl. akár csavarvonal­alakúak, akár hálószerűek lehetnek, de menetemelkedésük, illetve szemnagy­ságuk mindenképen kicsi, azaz az eset­leges vezérlőrácsénál és/vagy fékezőrácsé-55 nál kisebb és körülbelül a tértöltésvezér­lésű csöveknél használatos árnyékoló­rácsok menetemelkedésének, illetve szehi­bőségének nagyságrendjében van. Az (SGj) árnyékolórácsot állandó pozitív potenciálra célszerűen a (HA) segédanóda- 60 val való összekötése útján kapcsoljuk, mi akár a csövön belül, akár azon kívül történhet, mely utóbbi esetben ezek az ,. elektródák a csövön kivüli összekapcso­lásukat lehetővé tevő kivezetésekkel van- 65 nak ellátva .A(BG) fékezőrácsokat a szo­kásos alacsony potenciálra, pl. katód­potenciálra ugyanígy kapcsolhatjuk. i A találmány szerinti elektródaelrende­zéssel olyan eltérítővezérléses csöveket 70 készíthetünk, melyeknél az anóda átha­tása 5% alatti és így olyan csövekhez juthatunk, melyeknek erősítési tényezője (a munkaanódfeszültségváltozásnak a vezérlőelektródfeszültségváltozáshoz való 75 viszonyában kifejezve) 500 fölötti és ellenállása 100,000 ohm fölötti, ImA.-nél nagyobb anódáramok mellett, melyek viszont szükségesek ahhoz, hogy 1 mA/ Volt-nál nagyobb meredekségi tényezők- 80 höz jussunk. A találmány szerinti csövek­nél az elektronnyalábot egynél több helyen is vezérelhetjük, például az el- < térítő hat ássál vezérlő (Plf P/) szerveken kívül benne még tértöltési hatással ve- 85 zérlő (G) szerv is lehet, melv előnyösen a katóda szomszédságában foglal helyet. Az ilyen csövet többszöri vezérlési lehető- ; sége folytán erősítő keverőcsőként vagy szabályozócsőként használhatjuk. 90 Ha eltérítéssel vezérelt elektronsugár­csőből olyan nagyságrendű anódváltó­áramokat akarunk kapni, mint amilyene­ket a szokásos tértölt és vezérlésű elektron­csövekből kapunk, akkor — a jelenleg 95 szokásos 4catódaanyagokat feltételezve — az elektronsugárnyalábnak 0.1—1 cm2 felületű katódából kell kiindulnia. Ilyen ' esetben célszerű, ha henger- vagy hasáb­alakú katódát használva, annak elektron- 100 áramát több elektronsugárnyalábra oszt­juk, melyeket a katódatengelyre merő­leges irányban összpontosítunk és külön­külön eltérítőszervekkel vezérlünk, azaz i egymással a munkaanódák segélyével a 105 csőben vagy azon kívül párhuzamosan kapcsolt több elektronpályával dolgo­zunk, melyek elektronjai azonos katódá­ból indulnak ki. ( Ilyen elrendezésű csövek elektróda- iio rendszereit mutatják a 6. és 7. ábrák. A 6. ábra szerinti elrendezés elvileg nagy­jában a 4. ábra szerintinek felel meg, a 7. ábra szerinti pedig az 5. ábra szerinti- < nek, az ott látható (SG2 ) árnyékolórács 115 nélkül, és különleges eltérítőszervekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom