123997. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés villamos rezgések átvitelére

123997. 3 tesszabályozás köziben az elhangolás megengedett határait túllépnők. A 4. ábrán ínég egyszer a, (12) erősítési fokozat néhány jellegzetes sajátosságát 5 hasonlítjuk egymással össze görbék alapján, a találmány alkalmazásának 'esetére és annak alkalmazása nélkül. A méréseket végig 450 kHz frekvenciával és a találmány alkalmazása esetében 2:5 vi-10 szonyszáihú szabályozóíeszültség mellett végeztük. Az L görbe az átbocsátott frekvenciasáv szélességét jelzi, még pedig a szokásos módon az ú. n. félórté'k-szélességét, mely a 4. ábrán (Ws) van jelölve és 15 kiloeiklusban van kifejezve. Az M görbe az erősítést ábrázolja, az N görbe pedig a közepes rezonanciaifrekvenciának a csőbe vezetett összeis szabályozóíeszültségtől függő eltolódását jelöli. Az erősítés tág 20 határok között változtatható anélkül, hogy az átbocsátott sávszélesség és a kapcsolatos csatolókör közepes rezonanciafrekvenciája lényegesen megváltoznék. Az 0, P és Q görbék a (12) erősítési fofco-25 zat magatartását mutatják abban az esetben, ha a szokásos módon csupán az első (18) vezérlőrácsra vezetünk szabályozófeszültséget. Látható, hogy mily nagyok az átbocsátott sávszélességnek és a rákap-30 csolt körök közepes rezonanciafrekvenciájának változásai a találmány alkalmazása melletti változásokhoz viszonyítva. A 4. ábra L, M és N görbéi szerinti eredményeket oly kapcsolással kaptuk, 35 amelynek lényeges elemei a következő értékűek voltak: Közbensőfrekvencia . . . 450 kHz (20) és (22) induktivitások . 1.2 mH (21) és (23) kondenzátorok . 104 JJ^F 40 (25) ellenállás ...... 200 Ohm (27) ellenállás 50.000 Ohm (27') ellenállás 33.000 Ohm (17) cső 6L7 amerikai tip us A találmánynál érvényesülő hatások 45 elméleti magyarázatát a következőkben véljük megadhatni: Normális körülmények között az első (18) vezórlőrács és a második (19) vezérlőrács a katóddal szemben negatív poten-50 ciálon van, az árnyékolóráesnak és az anódnak pedig pozitív az előf eszültsége. Az elektronok a featódtól a i(18) rácson át az anódhoz haladnak. Minthogy a (18) rácsnak negatív az előfeszültsége, a ráes-55 drótoktól, bizonyos távolságban a potenciálnak zérusnak kell lennie, vagyis minden egyes rácsdrótot, bizonyos távolságban, zérus potenciálfelület vesz, körül. Minthogy az elektronok zérus potenciálú helyről, mégpedig a katódból indulnak 60 ki, csak pozitív potenciálú pontok felé mozoghatnak. Így tehát a rácson fellépő zérus potenciálfelületeken nem képesek áthatolni, hanem az anódhoz vezető útjukon a minden egyes rácsdrótot csőszerűén 65 körülvevő zérus potenciálfelületek közötti tereken kell áthaladniok. A csőalakú zérus potenciálfelületek a katóddal a csekély ellenállást alkotó kisülési pálya útján vannak összekötve. így tehát a (18) 70 rács drótjai és a zérus potenciálfelületek között lévő terek a katód és a bemeneti vezérlőrács között fekvő kapacitást alkotnak. Ha a rácsnak csupán kis negatív élőfeszültsége van, akkor a zérus potenciál- 75 felületek meglehetős közel vannak a rácsdrótokhoz és a kapacitás e felületek és e rács között nagy. Ha a rácselöf eszültség erősebben negatívvá válik, akkor a zérus potenciálfelületek a rácsdrótoktól 80 kissé nagyobb távolságban jönnek létre, úgyhogy a bemeneti kapacitás csökken. Valamely a bemenőrács és az anód közötti elektróda potenciáljának változása azonban megváltoztatja a hozzátartozó 85 térnek a potenciálját és a rács környezetében a tértöltési viszonyokat, úgyhogy ilykép a zérus potenciálfelületnek helyzete a rácsdrótokhoz viszonyítva befolyásolható. Ezt a befolyásolást már most 90 célszerűéin a (19) ráess potenciáljának megváltoztatásával végezzük. A két együttműködő rács potenciálváltozásainak kellő méretezésével a zérus potenciálfelület helyzetét a bemenőrács drótjaival 95 szemben változatlanul fenntarthatjuk, úgyhogy a ráeskatódk«,pacitás gyakorlatilag állandó marad, annak ellenére, hogy a cső erősítése megváltozik. Az 1. ábrán a találmány szerinti kap- 100 esolás oly kiviteli alakja látható, amelynél a katód és anód között elrendezett öt ráccsal felszerelt csövet alkalmazunk. Hasonló eredményeket érhetünk el egyszerűbb szerkezetű, pl. négyrácsú csövek- 105 kel is. A kapacitásváltozások kompenzálására való járulékos szabályozó feszültséget négyrácsú cső alkalmazása esetében az árnyékolórácsra vezethetjük, úgyhogy a pozitív árnyékoló rácsfeszültség csök- no ken, ha a vezórlőrács negativ előfeszültségét növeljük. A pozitív árnyékolórács potenciálszabályozása azonban gyakorlatilag nehezebben vihető keresztül, mint