123988. lajstromszámú szabadalom • Hőkicserélőkészülék és eljárás előállítására
Megjelent 1940. évi július hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 123988. SZÁM. Il/h. (V/d/1., V/e/2., XVIII/c.) OSZTÁLY. — B. 7700. ALAPSZÁM. Hó'kicserélőkészülék és eljárás előállítására. Magyar Radiátorgyár Részvénytársaság- cég", Budapest, A bejelentés napja 1939. évi május hó 2. A találmány célja nagyfokú hőátadást lehetővé tevő hőkicserélő készüléknek, különösen oly esetekre alkalmas készülléknek létesítése, melyekben elsősorban a 5 következő feltételek egyike vagy másika forog fenn: 1. A hőkicserélésnek alávetendő két közeg között aránylag kis hőmérsékletkülönbség van és az egyik közegnek mégis 10 nagymérvű felmelegedése, illetve lehűlése foganatosítandó. Ilyen esetekben a közönséges, csőcsoportokat magukban foglaló készülékeknél aránylag igen nagyszämii csövet kellene alkalmazni, vagyis az egyik 15 vagy másik közeget vezető elosztóesöveknek és az ezeket egymással összekötő gyüjtőcsöveknek száma, illetve méretei oly nagyok volnának, hogy igen nagy súlyú, főleg pedig igen költséges beren-20 dezés adódnék, melynek gyakorlati alkalmazása alig jöhet számba. 2. A hőkicserélésnek alávetendő két közeg hőátadási tényezője azonos nagyságrendű. Ez az eset akkor áll fenn, ha pl. 25 mindkét közeg folyadék vagy mind a kettő gázalakú közeg, pl. ha arról van szó, hogy valamely üzemből, pl. tüzelőberendezésből vagy gépből távozó gázok, pl. füstgázok, ugyanazon vagy más üzemhez szükséges 30 levegő, pl. égésilevegő előmelegítésére hasznosítandók. Ilyen esetekben nem elegendő csupán az egyik közeg hőátadását megjavítani, hanem mindkét közeggel kapcsolatban kell a hőátadást fokozni. 35 3. Az időegység alatt felmelegítendő vagy lehűtendő közegnek és illetve a másik közegnek mennyisége oly nagy, hogy a közönséges, csöves hőkieserélőkészülékeknél rendkívül nagyszámú esőre volna szükség és az ezekben való áramlási ellen- 40 állás oly nagy volna, hogy ily esetekben csöves készülékeket nem lehetne gyakorlatilag eredményesen alkalmazni. Hasonló célokra alkalmazták már csövek nélküli, ú. n. táskás hőkicserélőket, 45 melyek azonban aránylag rossz hőátadásuk folytán túlnagy méretű felületeket igényeitek. A csövekből vagy bordás csövekből álló hőkicserélő testeken kívül alkalmaztak 50 már továbbá a közeg áramlási irányában igen csekély méretű, nevezetesen vékony, áttöréses lemezeikből álló hőkicserélőfelületeket is, melyeknek áttörésein a közeg átáramlott. Az ilyen hőkieserélőfelületek 55 akár lyukgatott felületekből, akár pedig finom huzal- vagy csíkalakú elemek csoportjaiból (pl. dróthálókból) állhatnak. Az ily hőkicserélő felületek ama csekély súlyon kívül, mellyel a finom csíkalakú 60 elemek a felületükhöz viszonyítva rendelkeznek, a hőátadás fokozása, tekintetében jelentékeny előnyöket nyújtanak. A hatékony hőkieserélés tekintetében mindenekelőtt az a körülmény érvényesül előnyösen, hogy a hőkicserélőfelület a felmelegítendő vagy lehűtendő közeg áramlásának irányában, mint jeleztük, egészen .csekély méretű. A hőátadás ugyanis annál kedvezőbb, mennél nagyobb a hőkioserélőfelület és a közeg közötti hasznos hőmérsékletkülönbségnek a hőkieserélőfelületre számított átlaga. Ennélfogva kedvező hőátadást érünk el, ha a hőkioserélőfelü• let minden részét a felmielegítendő vagy 75 lehűtendő közeg tömegének egy-egy friss 65 70