123974. lajstromszámú szabadalom • Eljárás háncsrostok fehérítésére

Megjelent 1940. évi július hó 1-én. MAGYAR KIKALYi ||B||fí SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 133974. SZÁM. IV/h/1. (XIV/a/l.) OSZTÁLY. — JP. 8622. ALAPSZÁM. Eljárás háncsrostok fehérítésére. I. G. Farbeniudustrie Aktiengesellschaft, Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1939. évi január hö 21. Németországi elsőbbsége 1938. évi február hó 25. Háncsrostoknak, kiváltképpen lennek vagy kendernek, fonál, csévetestek és szö­vetek alakjában való fehérítésére eddig ismeretes eljárások azt a célt szolgálták, 5 hogy a rostanyagot lehető legkisebb súly­csökkentéssel és a eellulózarost megkáro­sítása nélkül megtisztítsák és fehérítsék. Kedvező fehérítőhatás elérésére, az anyag sajátos természete miatt, sorozatos forrázó 10 ós oxidáló fürdőket kell alkalmaznunk. Ajánlottak, bizonyos sorrendben, forrázó­fürdő után savanyú klórfürdőket, ame­lyeknek pH értéke 5-nél kisebb és azután következő lúgos forrázófürdőket, hogy 15 így kisebb fehérítés! fokok mellett, pl. szalmatartalmú kócfonalak kezelésénél teljes szalmamentességet érjenek el. Mindeme fehérítési eljárások sok időt vesznek igénybe; azonkívül a tiszta lúgos 20 oxidáló fürdőkkel (liipokloritíürdőkkel) dolgozó eljárásoknak az a hátrányuk, hogy a rost szilárdságát lényegesen le­rontják. Azt találtuk, hogy az eddig ismertté 25 vált fehérítési eljárások összes részelőnyei egyesíthetők, ha az anyagot forrázófürdő után először lúgos oxidáló fürdőkben, elő­nyösen hipokloritfürdőkben és csak azután kezeljük, esetleg forrázófürdök közbeikta-30 iásával, savanyú klórozóifürdőkben, vagyis 5-nél kisebb pH értékű savanyú klórfiir­dőkben. Kitűnt, hogy előzetes kezelés gyengén lúgos oxidáló fürdőkben, pl. hipoklorit-35 fürdőkben, közvetlenül forrázófürdő után, az áru fehérségi fokát lényegesen meg­javítja anélkül, hogy a rostokban kárt tenne. Ez teljesen meglepő, mert lúgos oxidáló fürdők, nevezetesen hipoklorit­fürdők, a tiszta cellulózarostok szilárdsá- 40 gát lényegesen rontják. Nyilván a lúgos oxidálófürdők az előfázisban alkalmazva csak az anyag természetes festékanyagára hatnak fehérítőén, míg a. még nagymeny­nyiségben jelenlévő tisztátlanságok a cel- 45 lulózarostot megtámadástól védik. Az alkalmazott lúgos oxidálófürdők után a találmány értelmében következő savanyú klórfürdőkben a ligninanyagok klórozódnak, úgyhogy a klórligninnek ol- 50 dására ismeretes oldófürdőkkel, pl. lúgos fürdőkkel való kezelése után, szalmamen­tes anyagot kapunk. Mind a lúgos hipo­kloritos kezelés, mind a savanyú klórozás után következő lúgos forrázófürdök, cél- 55 szerűen oxidáló anyagot, kiváltképpen peroxidot tartalmazhatnak. A leírt eljárással világosabb fehér szín érhető el, mint bármely ismeretes fehérí­tési eljárással, pl. %-es fehérítés mellett, 60 az áru teljesen szalmamentes, súlyveszte­sége a legkisebb és a rost szilárdsága meg­marad. Ennek az eljárásnak még az az előnye, hogy a fehérítési idő lényegesen megrövidül. A leírt eljárásra, ha kivé- 65 teles esetekben a fehérítés még nem volna elegendő, természetesen mégegyszer to­vábbi oxidáló kezelés következhet. Szük­ség esetén, pl. különösen tisztátalan rost­anyagnál előnyös, ha a munkamenetben 70 egyes vagy több egymásra következő ke zelési szakaszt megismétlünk. Példák: 1. 550 kg 14-es kócfonalat 5.5% kalcinált szódával 2 óra hasszat forrázunk; közvet- 75 •

Next

/
Oldalképek
Tartalom