123937. lajstromszámú szabadalom • Nap és eső ellen védő ponyva

Megjelent 1940. évi június hó 15-én-MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 123937. SZÁM. VIII/f. OSZTÁLY. — K. 14692. ALAPSZÁM. Nap- és eső ellen védő ponyva. Karsai Ludwig műhelymester, Wien. A bejelentés napja 1939. évi február hó 23. Ausztriai elsőbbsége 1938. évi február hó 25. A korszerű portálépítés, imiagas cégtáblák kiképzése és a ponyva mély elrendezése, valamint a nagyméretű, összefüggő kirakatok alkalmazása révén, döntő bel folyást gyakorolt a nap es eső ellen védlői ponyvák támasztó vagy kifeszítő karjainak kiképzésére is. Az a körülmény, hogy a szokásos kifeszítíxkaroknak a korszerű portálok jgyenge kepetvázán való megerő-10 sítése féhfftetlemné vált, új íajiba támasztókar-szerkezetre vezetett, mely a kirakat fölé szerelhető és egyenes rudazat módjára közel vízszintes irányban betolható, illetve kihúzható. Ezeknek az ú. n. gör-15 gős kifesztíiöikaroknak azonban hátrányai a nagy helyszükséglet, ami ä kifeszítökairoknak merev szerkezete miatt, de meg azért sem kerülhető el, mivel a kifeszíttőikarokat teljes hosszukban — aimi pedig 20 nagyobb, mint a látható kiugrás — a kitrakatok fölött, a mennyezetein kell vezetni. E megoldás sok esetben nem is alkalmazható. Ismeretesek továbbá ponyvák, olyan ki-25 feszítőkarokkal, melyeik egyes, vízszintes csapokkal egymással csuklósan összekötött tagokból állanak. A kifeszítőkarokat fogaskerekek tolják be és ki. A találmány szerinti, nap és eső elten 30 védő ponyva, a kifeszítia'karoknak külötnle^ges kiképzése folytán, mentes ä fentemlített hátránytól. Az 1. ábra a ponyvát kifeszített állapotban és a példaképpeni kifeszítőkart oldalné-35 zetben tünteti fel. A 2. és 3. ábrán a kifeszítőkar felülnézetben, behúzott állapotában látható. A 4. ábra a kifeszítakar két tagját nagyobb léptékben, oldalnézetben, az 5. ábra pedig felülnézetben tünteti íiell 40 A ponyvakifeszítő karokat be- és kitolhatjuk vagy úgy, hogy a ponyvarudat kézzel, közvetlenül vagy pedig valamely hajtóművel mozgatjuk. A bemutatott kivi^ teli példában a kifeszítökarok mozgatásárai 45 (i) hajtóművet alkalmazunk, mely egyúttal a karok ágyazását is adja. A kifeszítökarok, az 1. ábrából láthatóan, (al, a2, a3), stb. tagokból állanak, melyeket hozzávetőleg függiöleges helyzetű (bl, h2, b3), 50 stb. csapok oldalirányban kilenghetően kötnek össze egymással. A kifeszítökarok moz>gatása, ismert módon, (k) fogaskerékkel történik. A 2. ábrából 'láthatóan a kifeszítőkar a 55 behúzás .alkalmával derékszögben meghajlik és ezáltal a ponyva mellső szegély-« rúdjával hozzávetőleg párhuzamos helyzetbe kerül. A kifeszítokárnak e behajlítását (g) terelőlap idézi elö, mélybe a 60 behúzott kifeszítőkar ütközik és melyen végigcsúszik. Ezáltal a találmány szerinti megoldásnál lényegesen kedvezőbb a helyszükséglet, mint a bevezetésben említett, görgö-kifeszítiőíkaros szerkezeteknél. Hogy 65 a kifeszítökarok kitolása .alkalmával, azt egyes .tagoknak az (i) hajtóműbe vajtó helyes belépését biztosítsuk, (1) vezetőgjörgőt alkalmazunk.