123934. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulóza elcukrosítására
Megjelent 1940. évi június hó 15-én. MAGYAR KIEÍLYT SZABADALMI MRÓSÍ6 SZABADALMI LEIRAS 123934. SZÁM. IV/h/1. OSZTÁLÍ. — G. 8807. ALAPSZÁM. Eljárás cellulóza elcukrosítására. Giordani Mario vegyésztanár, Roma és Leone Pietro vegyésztanár, Palermo. A bejelentés napja 1939. évi március hó 4. Ismeretes, hogy cellulózából ós mindem faszerű anyagból hidrolízis útján elő lehet állítani olyan cukoroldatokat, melyek különféle erjesztő eljárásoknak vethetpk alá. 5 Az eddigelé e célra ajánlott és alkalmazott eljárások két, egymástól élesen elhatárolt csoportba oszthatók, melyek közül az egyikben ásványi savak (rendszerint kénsav, kénessav, sósav, stb.) hígított ol-10 datait használják nagy nyomás és magas hőmérséklet alkalmazása mellett; a másik csoport viszont túlkonoemtrált sósav vagy koncentrált kénsav használatán alapul. Különböző üzemi feltételekhez és körül-15 menyekhez képest az említett két eljárási módot használták a különböző kivitelezéseknél, melyek azonban nem voltak mentesek bizonyos nehézségektől, memkielégítlől eredménytől és aránylag nagy üzemi költ-20 ségtől. A következő képletből n C6 H„ 0 6 + (u—l) H 2 0 = C6 H 13 0 6 valóban könnyein kiszámíthatjuk, hogy 100 s, r. szabad vagy faanyagban rejlő 25 cellulóza alkalmazásából, 111 s. r. erjeszthető cukrot kaphatunk; de ismeretes az is, hogy a különböző eljárásokkal elért eredményességi fok — akár a laboratóriumban, de még sokkal inkább a gyakor-30 lati berendezésekben, — az említett eredménytől igein messze: esik. Ez a pemtozánokra vonatkozik az erjeszthető cukoranyag járulékos mennyiségének figyelembevétele nélkül. 35 Nagynyomású és magas hőmérsékletű, hígított savakat használó ellj árasoknál az elcukrosítással előállított cukor tekintélyes mennyiségben a magas hőmérséklet miatt anyagában szétroncsolódik, de minden^ esetre hasznavehetetleninó válik az egyide- 40 jűleg keletkező oly termékek miatt, mielyek az erjesztőanyagokra mérgezia hatáL súak, mint pl. a fenolok, furfurol, stb. A híg savak használata terén haladást jelent a Scholler-Thornesch-féle eljárás, 45 mely szerint a cellulózás anyagot alkajlltnas szűrős fíőizőedénybein helyezzük el, melyet mintegy 180 C hőmérsékletű savoldat jár át. Az említett eljárás megengedi, hogy az 50 elcukrosítás termékeit a magas hőmérséklet behatása alól folytatólagosan elvonjuk és amellett előnyei igen lényegesek. A Scholler-féle eljárás eredményessége ugyanis eléri rendes körülmények mellett 55 a szárított faanyag mindem 100 kg-ja után a 20—24 liter alkoholt, ha a kapott oldatott alkoholos er jesztő-elj árasnak vetjük alá. Mindazonáltal ez a hozam is messze alatta van az elméleti hozamnak, mely általában 35 liter alikohol felett van. Azonkívül az említett eljárás nem mentes azoktól a nehézségektől, melyek a kívánt nyomások és hőmérsékletek fenntartásához szükséges eszközökkel kapcsolatban felmerülnek; végül az eljárás túl híg erjeszthető oldatot eredményez és ennek folytán az alkohol lepárlása nagy mennyiségű tüzelőanyagot, az erjesztés lefolytatása pedig igen költséges berendezést igényel. A koncentrált savak használatán alapuló 60 65 70
