123864. lajstromszámú szabadalom • Árambevezetés üvegtartályokhoz és eljárás annak előállítására

Megjelent 1940. evj június hó 15-én. 1AGYAK KIRÁLYI Ä^BÄ SZABADALMI BffiÓSiG SZABADALMI LEÍRÁS 123864. SZÁM. VH/d. (Vll/h.) OSZTÁLY. — I. 3993. ALAPSZÁM. Árambevezetés üvegtartályokhoz és eljárás annak előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság cég-, Újpest. A bejelentés napja 1938. évi október hó 25. A találmány üvegtartályokhoz, főleg villamos kisütőcsövekhez vagy világítócsövekhez való olyan áram(bevozetés, mielynek fémlemezből való árambeveze-5 tője egyben érintkezőpecekként is használható és eljárás ennek az árambevezetőnek az üvegbe való beolvasztására. Az eddig ismeretes, főleg sajtolt üvegből való talpú rádiócsöveknél használa-10 tos, érintkezőpeckeket is alkotó aram.bevezetőket eddig az üvegbe való olvasztáshoz megfelelő ismeretes összetételű fémből, illetve ötvözetből készült, meglehetős vastag, pl. 1—3 mim átmérőjű drótokból, 15 vagy pedig ennél nagyobb, pl. 4—6 mm átmérőjű varratnélküli csövekből készítették. Az ilyen áramíbevezetők, melyeknek a burából kiálló vége érintkezőpecek volt, alkalmasak voltak arra, hogy a

velük ei-20 látott csövek törés és repedés veszélye nélkül legyenek a hozzájuk való különleges foglalatokba illeszthetők, de már nem voltak alkalmasak olyan csövekben való használatra, mely csöveket a normális 25 (bakelitfejű) csövekhez készült foglalatokba kellett illeszteni, Hia ugyanis az ilyen csöveket látták el a fenti, érintkezőpeckeket is alkotó, árambevezetőkkel, akkor az üvegben a csőnek a foglalatba való 30 illesztésekor veszedelmes és gyakran repedést, sőt törést előidéző feszültségek keletkeztek. Ennek oka az volt, hogy az ilyen vastag és tömör fémrészeknek az üvegbe való beolvasztása kényes lévén, 35 az üvegben gyakran miár a beolvasztásból eredő feszültségek is voltak és a méreteinél fogva merev ffémdrót kellő rugalmassága híján úgyszólván teljes egészében átvitte a rideg üvegre azokat az erőket, melyeket a foglalat rugói, vala- i<j mint az esetleges pontatlanságok idéztek elő. További hátrányuk volt az ilyen árambevezetőknek, hogy nyersanyaguk elég magas ára és számottevő méreteik folytán meglehetős drágák voltak. 4."> A találmány célja az érintkezőpeckeket is alkotó áramjbevezetők fenti hátrányainak kiküszöbölése, melyet az áramíbevezetők különleges alakításával és beolvaszt tásával érünk el. A találmány szerinti 5» árambevezetés áramíbevezetője ugyanis aránylag vékony, azaz tizedmilliméter nagyságrendű vastagságú, tehát célszerűen 0.1—0.2 mm, legfeljebb azonban 0.5 mm vastag fémlemezből van, mtelynek 55 anyaga az eddig hasonló célokra használttal azonos fém1

vagy tfémötvözet, pl. vasnikkel-ötvözet, lehet. Különösen célszerű azonban olyan anyag használata, miely mlagas hőmérsékleten (900—1000 60 C°-on) sem lágyul ki, hanem lehűlése után rugalm|asságá.t megtartja, mint amilyen, pl. a krómi-vas! ötvözet. E fémlemez lényegileg csőalakúra van hajlítva, mely cső falának, egy célszerűen szintén ívelt 65 keresztmetszetű részei az edény belsejébe nyúló lemezsávot alkot, melynek szélessége kisebb, mint a lemez ama részének szélessége, miely csőalakúra van hajlítva. A csőalakúra hajlított lemíezrésznek cél- 70 szerűen olyan oldalsó nyúlványai vannak, melyek szélei a cső palástfelületén