123815. lajstromszámú szabadalom • Röntgentechnikai célokra való fekvőasztal

Megjelent 1940. évi június hó 1-én. MAGYAR KIR

ÁLYI^EMl| SZABADALMI BIKÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 133815. SZÁM. Vll/e. OSZTÁLY. — JS. 17222. ALAPSZÁM. Röntgentechnikai célokra való fekvőasztal. Magyar Siemens-Reiniger Művek Részvénytársaság, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi január hó 22. Ausztriai elsőbbsége 1937. évi január hó 25. A találmány tárgya röntgenj

diagnoszltikai vagy röntgen-terápiái célokra való, a vízszintes és függőleges közit minden helyaetbe beállítható olyan dönthető fekvőaszr 5 tal, mely csak az egyik oldalián van csapágyazva. Ismeretesek már a fentmegadotlt eélokra való íekvőasztalok, ezek az asztalok azonban csak aránylag kis szög alatt állíthatók. Olyan asztalokat, melyek egé-10 szén a függőleges helyzetig állíthatók, eddigelé még nem ágyaztak csak az egyik oklalon. Ennek oka valószínűleg az, hogy az ilyen asztalnak ágy ázása részairánytalatn teli, hogy legyen, miáltal egyrészt a láb 15 kivitele nehézkes, másrészt, a csapágyazás igénybevétele kedvezőtlen. A találmány ezeket a nehézségleket küszöböli ki. A függőileges helyzetbe is állítható, ismert röntgenasztalok hátránya viszont a kétoldalú 30 ágyazás. Ennek következtéhen ugyanis az asztál függőleges helyzetében az asztal:- alul fekvő részének két élét a lábak elfedik és a segédberendezésjeket hordó kocsiszerkezet az alsó helyzetben oldaliról nehezein 25 közelíthető meg, A találmány szerinti asztal csak az egyik oldalon van ágyazva, úgyhogy az asztal egyik vagy imindkét oldaléle minden helyzetben, küiänösetn azonban a függőleges helyzetben, egész hosz-30 szábain szabadon tartható. A találmány szerinti ágyazás következtében továbbá az asztal alsói (hátsó) lapja is igen jól hozzáférhető. E cél érdekében előnyös, ha az asztal csak a végek mentén, vagy azok ikö-35 zelében van köz hagyásával összekötve az ©ldalsó hossztartóval. A találmány egyik példaként! kivitelái alakját a rajz mutatja. Az 1. ábra a vízszintes helyzetben álló assfrtal távlati képe, a 40 2. ábra a tartószerkezetet mutatja!. Az átvilágító (1) falat a (3) hossztartón a (2) hordozószervek erősítik meg. A (3) hossztartó az átvilágító (1) fal széle mein lett, tehát a sugárkörzeten kívül van elr 46 rendezve. A (3) hossztartót az (5) lábnak az asztal függőleges helyzetbe való állítását lehetővé tevő, példának okáért rézsútos vagy golyvás (4) villájában, forgathatóan ágyaztuk. Azt a csavarási igénybe- 50 vételt, amely az asztal vízszintes helyzetében a (4) csap agyiban lép fiel, a (3) hossztartón excentrikusan támadó és az (5) lá<bon megtámasztott (6) rúd veszi fel. Az oldalsó (3) hossztartó részaránvtala|n 55 ágyazása következtében jelentkező bileinőínyomaték kiegyensúlyozása végett járulékos tömegeket vagy rugókat alkalmazhatunk. Ezenkívül a hossztartó rövidebb része és az ehhez tartozó kar nagyobb faji- 60 lagos súlyú anyagból készíthető, mint a hosszabbik kar. Ha az asztalt és a hossztartót a 2. ábrában feltüntetett függőleges helyzetből a vízszintes helyzetbe állítjuk, akkor a (6) 65 rúdon elrendezett (7) csap a (8) kilincs pihenőjébe fog és ebben a helyzetbeinrögzítődik. Az asztal helyzete csak akkor változtatható meg, ha a (9) lábjtóemeltyűveil a (8) kilincset kiiktatjuk. Hogy a kilincs- 70 szerkezet számdékolatlan kioldását megaka-