123813. lajstromszámú szabadalom • Vákuumcső, amelynek aktív fémet szolgáltató forrása (gettere) van
2 123813. "távolítására a találmány egyik kivitele értelmiében a burkolaton belül tetszéssaetrinti megfelelő helyen elhelyezett (5) gettert használunk, aimelynek magja vagy 5 aljzata, pl. nehezen olvasztható (refractory) fémből készült U-alakú (6) szalag, amelynek mélyedósét az új vegyületből álló (7) gettarezőanyag tölti ki, amint legvilágosabban a 2. ábrán látható'. A get-10 tért előnyösen villamos úton hevítjük úgy, hogy a (6) szalag egyik végiét a (8) bemenőéi ektródavezetékkiel, másik végét pedig a fómtburkolattal vagy egy másik bemenővezetékkiel költjük össae. Hogy a 15 esőben lévő elemeiket a getterből kihajtott aktív fémmel szemben árnyékoljuk, a mélyített szalag nyitott oldala kifelé, mégpedig a burkolat feneke vagy oldala felé néz. Miután a nyomást a burkolatban me-20 ehanikali szivattyúzással néhány mikronra csökkentettük, a szalagon bizonyos ideig kellő erősségű áramot bocsátunk át, hogy a gettergőz kívánt mennyiségét kihajtsuk és a burkolatban lévő mairadékgázofeait 25 eltávolítsuk. Ezután a esöivet szokásos módon beforrasztjuk és foglalattal látjuk el- Ha öregedós után a esőben gázt találunk, akkor a burkolatban további getteirgőzt szabadíthatunk fel egyszerűen úgy, 30 hogy a szalagot a szalag: végeire felvitt feszültség útján áriainMnal hevítjük. Kívánsághoz képest a gettart a cső befiorrasztása után hirtelen felhevíthetjük és az aktív fém legnagyobb neszét felszaba-35 díthatjuk. Bizonyos alkaliföldfémek, mlint pl. bárium, villamos kisütőesövekben jó elektronkibocsátó és hatékony gettereizőanyagnak bizonyultak, azonban, mintihoigy le-40 vegőn nem állandók és nehezen kezelhetők, azokat rendszerint állandó vegyületté kell átalakítani, hogy a hatóanyagokat védjük. A találmány egyik kivitele értelmében valamely alkaliföldfém, mint pl. 45 báriuim, stroncium, kalcium vagy magnézium oxidját berilliumoxiddal vegyítjük, hogy laz új gettert alkotó kristályvíztől mentes vegyületet előállítsuk, amely új vegyület feltevésünk szerint az alkali-50 földfém berillonát-viegyülete, pl. BaBeOa. Azt találtuk, hogy ha az ilyen báiriulmberillium-vegyületet tantálmagra visszük fel és a bevonatot légtelenített burkolatban bontjuk, akkor csak olyan mennyi-55 ségű bomlási gázt kapunk, amely pl. bániuim-stronciumkarbonátos ekvivalens beivonatból felszabaduló gáaniak mintegy VA—4%-áit teszi ki. .Emellett e vegyületből 1200—1400 C° körül bő mennyiségben szabad fémbárium szabadul fel, amely 60 kemiény, állandó maradékot hagy vissza, amely maradék valószínűleg' alaiosoiny gőznyomású beirilliumtantalát. Bár a találmány szerinti getterbeu végbemenő vegyi reakciót pontosan nem 65 ismerjük, az a véleményünk, hogy a mag redukáló sajátsága a bevonatot alkotó vegyületből az oxigén kiűzését és a bevont aktiv fémjének felszabadulását okozza, A következő nehezen olvasztható 70 fémek: cirkon, titán, hafnium, vanadium, kolumbium, wolfram és molibdén a szükséges redukáló sajátságokkal rendelkeznek ós ígjy a tantált helyettesíthetik. A találmány szerint gettert alkotó 75 bárium - berillium - vegyületet példaképen úgy állítottuk elő, hogy 216 g kereskedelmi báriumkarbonátot és 66 g kereskedelmi berilliumot két-három óra hosszat száraz golyós őrlésnek vetettünk alá. 80 Ezután a poralakú keveréket nikkelvályúban, hidrogón-atmoszféirában 1065 + 20 Oon 30—60 percig égettük. E hőmérsékleten a báriumkarbonát a hidrogén hatása alatt először báriumhiroxiddá 85 alakul át, majd a keletkező báriumhidroxid a berilliumoxiddal reakcióba lép és bárium-berillium-vegyületet alkot, amelynek képlete BaBeCh. Ezután a maszszát zsugorítás és sűrítés céljából Den- 90 ver-féle égetett agyag-tégelyben 250 percig 1250—1300 Oon égettük, majd a terméket levegőn való lehűtés után száraz úton a kívánt finomságig golyós-malomban őröltük vagy más módon porítottuk. 95 A porított vegyületből bevonásra vagy szórásra alkalmas oldatot készítettünk úgy, hogy azt szerves kötőszerrel, pl. nitroeellulóznak ditmetilftalában való oldatával kevertük. JOO A bárium-berillonátot előnyösen úgy is készíthetjük, hogy porított beriUiumoxidot kb. 500 C° hőmérsékleten ömlesztett báriumhidroxidhoz adunk. A teljes reakcióhoz kb. 25 rész BeO és kb. 171 rész 105 kristályvízmentes báriumhidroxid szükséges. A kapott vegyületet megmerevedés után porcellán golyós-malomban finom porrá őröljük, szerves kötőszerrel, pl. nitrocellulózzal, vagy alkohollal, pasz- 110 tává alakítjuk, majd a magra felvisszük. A találmány szerinti vegyületet más módon úgy is készíthetjük, hogy bárium hidroxidot, Ba (OH) + 8 H2 0, és kereskedelmi tisztaságú beriUiumoxidot együtt 115
